Ludányi Gabriella: Marco Casagrande egri munkái című tanulmányának részletei:
"A fiatal művész számára óriási lehetőséget, de egyben óriási kihívást is jelentett Pyrker belé helyezett bizalma, a párját ritkító feladat elnyerése. A korábbi, itáliai munkák után Casagrande Egerben találkozott először az egyházi szobrászat speciális tematikus és formai kívánalmaival...

Először az attika három allegorikus alakja készült el, s noha a művész bizonyára útmutatást kapott a főpaptól, a Hit, Remény és Szeretet szobrainak ikonográfiai koncepcióját mégis önálló leleménynek kell tartanunk, ahol Casagrande bőven kamatoztathatta korábban is jelentkező spekulatív vonzódását.
A homlokzatot uraló szobroknál elsősorban a teológiai mondanivaló minél pontosabb kifejtésére és a monumentális alakok méltóságteljes dekorativitásra helyezte a fő hangsúlyt, – s készített az épületet, de a városképet is meghatározó szoboregyüttest.
...a Hit nőalakja a kezében tartott kereszttel és kehellyel a ripai "Fede Christiana" ábrázolás attribútumait a mellette lévő oszlopon látható a "Fede Cattolica"-t kísérő mózesi kőtáblák és újtestamentumi könyvek ábrázolásával bonyolult allegóriában egyesíti, sőt mindez kiegészül az egyház hatalmát jelképező kulcsokkal, valamint egy sas domborművű képével...
A Remény megfogalmazását a hagyományos ikonográfia jegyében oldotta meg a művész: az égre néző nőalak a korai kereszténység óta jelképpé vált horgonyt tartja kezében, míg a Szeretet alakjában a felebaráti Szeretetet a témának megfelelőbb, erősen életképi felfogásban jelenítette meg...

Az attika-szobrok sokrétű, elvont tartalmi mondanivalója azonban nem ment a megformálás rovására. Szinte meglepő az a könnyedség és elegancia, amellyel a művész a három allegorikus nőalakot jellemezte, akik személyében egy római matróna, vagy ifjú leány ideális és nemes szépsége hordozza a súlyos mondanivalót, s megjelenésük természetessége magától értetődő módon párosul szimbólumaikkal és attribútumaikkal."

---