"Xavéri Szent Ferenc, polgári nevén Francisco de Jassu y Javier (Javier vára, Navarrai Királyság (ma Spanyolország) 1506. április 7. – San-Csaog, Kanton mellett, Kína, 1552. december 3.), jezsuita szerzetes, minden idők egyik legnagyobb keresztény misszionáriusa."
Buda városa is védőszentjének tartja Xavéri Szent Ferencet.

A Mátyás-templom vagy Budavári koronázó főtemplom Xavéri Szent Ferenc-oltárát a Szent Kereszt kápolna sarkánál állították fel, a XIX. század végén történt átépítés, felújítás során.
A fotókon jól látszik a szobor elhelyezése.
Az építkezéseket Schulek Ferenc építész vezette, de számtalan bizottság segítette munkáját. Tanára, Steindl Imre is részt vett az egyik bizottságban.
Két, hasonló felépítésű, és ugyanazon anyagból, vagyis pirogránitból készült oltárt helyeztek el, azonos időben, a templomban. Az egyik a Jézus Szíve-oltár volt, a másik a Xavéri Szent Ferenc tiszteletére emelt oltár. A két oltárt, szimmetrikusan, egy-egy oszlophoz kapcsolódóan helyezték el a templomban.
Mindkettőnél új anyagot, a Zsolnay-gyár által kikísérletezett pirogránitot alkalmaztak.

A szobor terveit, és mintaformáit Mikula Ferenc szobrász készítette. A kivitelezés történt Pécsett, a Zsolnay-gyárban. A szoboralak magassága itt is 130 cm, vagyis kisebb mint az életnagyság. A szobrot matt, és fényes, magastüzű mázakkal festették be. A szoboralak szerény papi ruháját csak a stóla ékesíti.

Mivel az eredmény az építészeket igazolta (Steindl Imrét, és Schulek Ferencet, ezért a készülő országház épületébe is sok pirogránitból készült szobor került a következő évtizedben.
A forrásként használt katalógusban részletesen leírták, hogy is készültek ezek a pirogránit szobrok: "A kerámia kivitelezése során a szobrász által agyagból mintázott alakról gipsznegatív részformák segítségével készült el a gipsz "mag" forma. Ezt alkalmazták újabb negatív részformák elkészítésére, amelyekbe kézzel préselték be a még puha pirogránit masszát, majd az elemeket összeépítették, a szárítás után pedig kiégették. A második égetés előtt került sor a mázazásra, az aranyozás pedig újabb égetést kívánt."

---