Mióta 2013 tavaszán elkértem a Centenáriumi Park megmaradt műtárgyairól szóló, eredetileg Neszták Béla által feltöltött nyolc műlapot, időről időre nekiveselkedem, hogy megpróbáljam azonosítani a másik 12 megye hozzájárulását a Megyék Parkja vagy Megyék Kertje néven is emlegetett területhez (a kis park középpontját jelző követ értelemszerűen nem tekintem megyéhez kötődőnek). Ez ebben az évben is így történt, hogy a szép idő következtében idén viszonylag korán beindult számomra a biciklis szezon -- hetente többször is végighajtok a Népligeten átvezető kerékpárúton, amely mellett a valamikori park elhelyezkedik.

A hét elején még csak ott tartottam, hogy sajnálatos módon a Tolna megyéhez tartozó geometrikus térfal maradványait erre az évre már teljesen elbontották, mára csupán képekben létezik a még megmaradt kis töredéke is, de ez egyúttal lendületet adott, hogy újra megnézzem az interneten fellelhető irodalmat. A keresés során rátaláltam a Fővárosi Tanács 1973. március 8-i ülésének jegyzőkönyvére, és annak az akkor még készülőfélben lévő Centenáriumi parkra vonatkozó mondatából ("A főváros és a vidék egységének szép kifejezője a Népligetben létesülő Centenáriumi Park, amelyben minden megye külön parcellát alakít ki tájegysége jellegzetes növényi és parkkultúrájából") azt a következtetést szűrtem le, hogy a Centenáriumi Park vagy Megyék Parkja vagy Megyék Kertje nem annyira köztéri szobrászati szempontból volt érdekes létrehozásakor, ahogy ezt idáig feltételeztem, hanem inkább kertépítészetileg. Arra jutottam, hogy hiábavaló nevesíthető, egy-egy képzőművészhez köthető eltűnt, elpusztult, ellopott műalkotásokat keresni (a kettő, ami nevesíthető, Németh János és Bocz Gyula munkája ma is áll és megvan), az egész vállalkozás inkább a land-art és a parképítés határterületén folyt, és ugyan rengeteg töredék, roncs, valamikori jelző- vagy emléktábla heverhet a park területén vagy környékén, ezek nagy része mára azonosíthatatlan -- a térképzés és a megyékre jellemző növényzet odatelepítése, sajátos összegyűjtése sokkal fontosabb ambíció volt a park 1973-as megalkotásakor. Olyannyira, hogy már az is megfordult a fejemben, hogy a vállalkozásba eredetileg bele volt komponálva az, hogy a természet idővel visszaveszi felette az uralmat (a jó szándék nyilván nem számolt a rongálással meg például a 2015 nyarán Budapesten végigsöprő hurrikánnal, ami a Népligetben igen súlyos károkat okozott). A részletekről bővebben lásd az egész sort általánosan bemutató műlapot, a Centenáriumi park emlékkövét. https://www.kozterkep.hu/~/4558/Centenariumi_park_emlekko_Budapest_1973.html

Nagy segítséget jelentett nekem, hogy Fővárosi.blog.hu nem sokkal a lapok átvétele után megírta a forrásoknál megadott bejegyzését, a legjobb összefoglalót a Budapest 100 éves évfordulójára megépített-létrehozott-megalkotott vívmányokról/beruházásokról (a forrásban a műalkotásokra vonatkozó linket adom meg, de a szomszédos bejegyzésekre lapozva a többi, a centenáriumnak köszönhető létesítmény is tanulmányozható); nem sokkal később a Budapest folyóirat archívuma is nyilvánossá vált az interneten, az 1973/11-es szám részletesebben foglalkozik a parkkal. Fővárosi.blog.hu bejegyzése mindenesetre hozzásegített, hogy a Centenáriumi Park jelenlegi maradványaiból még egy megye területét azonosítsam.

Ez pedig Veszprém megye Badacsony-Balaton térképzése, a terület északkeleti csücskén bazaltkövekből kiképzett, kör alakú csonka gúlákból létrehozott rész -- a feltöltött archív képből jól látható, hogy egykoron a járófelület és a terület kerete is a tájra jellegzetes bazaltkövekből volt kirakva, ez nagyrészt most is megvan, de az elburjánzó növényzet és a természet évenkénti elmúlása az elmúlt több mint negyven évben jelentős mértékben befedte, "pusztította", az eredeti kirakások éles geometriáját eltüntette. A nyugati Bakony, a Balaton-felvidék jellemző vulkanikus hegyeire utaló csonka gúlák viszont jól felismerhetők ma is, nyolcadikként tehát egyértelműsíthető, azonosítható Veszprém megye hozzájárulása a Centenáriumi Park egészéhez.

---