A máriaradnai kegytemplom főoltárának oltárképe a templom ékessége, a csodák hordozója. Így ír erről a templomtörténet:
1695. A török katonák felgyújtják a ferencesek radnai kápolnáját. Csodálatos módon a papírra nyomtatott szentkép épen került ki a lángokból, a hívek az elszenesedett romok között találnak rá. Egy másik legenda arról szól, hogy egy török katona lóháton akart bemenni a templomba. A lova azonban egy kőben megbotlott, patájának nyoma ma is ott látható a templom falában.

A csoda 200. éves évfordulója alkalmából új főoltár készült, melyet ünnepélyes keretek között szenteltek fel. Az alkotói folyamatról így ír a Belső tárlat (Tóth István) című könyv a 26. oldalon:
"A máriaradnai gvárdián (kolostor főnök), Schweiger atya a máriaradnai templom főoltárának elkészítésével bízta meg. Ez az oltár impozáns felépítésű, oldalán szobrokkal. 1893-ban kezdte el a művész a munkát, és 1894-ben fejezte be, majd Carrarába szállították Triscornia műhelyébe. A fehér márványból kifaragott új oltárt nagy ünnepség keretében szentelték fel."

A nagyváradi székesegyháznak is Tóth István szobrász készítette el a főoltárát, közel azonos időben, és ugyanaz a kőfaragó mester dolgozott azon is Olaszországban, mint a máriaradnai oltáron.

---