Az 1848. október 16-17-én tartott nagygyűlésre mintegy 60000 ember gyűlt össze az öt székely székből. A gyűlésnek négy célja volt: 1. a székely nemzetnek az uralkodó felség és dinasztia iránti hűség nyilvánítása; 2. sérelmei orvoslásának a királyi főkormány útján kérelmezése; 3. a magyar kormány által elrendelt honvédelem elintézése; 4. a székely nemzet más testvér népek iránti barátságos indulatának kifejezése kiáltványban. A Nagygyűlés nem is tudott megfelelni minden célnak, de hozott egy nagyon fontos döntést: meghatározta a székelység helyét a magyar polgári nemzetben, valamint fokozta a székelység cselekvőkészségét. Az 1848-as agyagfalvi székely nemzetgyűlés monumentális emlékművét 1975-ben Kulcsár Béla, Hunyadi László és Kiss Levente szobrászművész készítették, és 1982-ben állították fel. Az emlékmű hivatalos felavatására 1990. október 14-én került sor.
"Kulcsár Béla marosvásárhelyi szobrász két pályaművel is benevezett az emlékmű elkészítésére 1975-ben kiírt pályázatra, ebből az egyiket fogadták el. Eredetileg 22 alakosra tervezte, és a személyeket bronzból kívánta kiönteni, de a kiszabott idő szűkössége miatt kénytelen volt kőbe alkalmazni mindezt, és kisebb csoportra redukálni a figurákat. A kommunista idők román Országos Műemléki Bizottsága számos módosítást követelt meg, eltérve a művészi koncepciótól. Azt diktálták például, hogy a 12 alakos kompozícióban, fele-fele arányban legyenek románok és magyarok, ami karakterükben és öltözetükben kellett kifejezésre jusson. 1976 februárjában elfogadták a tervet, de kikötötték, hogy december 20-ra el kell készüljön az emlékmű. A hatalom állandó ellenőrző nyomása, gáncsoskodása nagyon megviselte az akkorra már amúgy is beteges Kulcsárt. Áprilisban szívinfarktust kapott és a kórházi ágyán is az emlékmű sorsa foglalkoztatta, többen megkeresték ez ügyben. 1976 június 18-án 47 éves korában elhunyt. A tervét végül bizonyos változtatásokkal Hunyadi László és Kiss Levente szintén marosvásárhelyi szobrászok valósították meg, és az emlékmű 1980 nyarára készült el. Avatása akkor már nem kerülhetett sor, csak a rendszerváltás után 1990 október 14-én történt ez meg. Az ünnepi eseményen sajnálatos módon Kulcsár Béla neve el sem hangzott." Forrás: Vécsi Nagy Zoltán: A tisztességes remény szárnyalása és bukása. Kulcsár Béla album. Erdélyi Művészeti Központ, Sepsiszentgyörgy, 2016.

---