A Magyarországi Vas- és Fémmunkások Központi Szövetségének Magdolna utcai székháza 1928-ban épült fel Tauszig Béla és Róth Zsigmond tervezésében, klasszicizáló stílusban. Az épület olyan volt a maga korában, mintha 25-30 évvel később épült volna fel -- nemcsak a vasmunkások érdekvédelmére, azonnali segélyezésére vagy a hivatal működésére szolgáló helyiségek voltak benne, hanem a kulturális életnek, a társasági-kollektív együttlétnek, az önképzésnek, az aktív pihenésnek helyet adó tereket is kiképeztek a környezetéből mai szemmel nézve is kirívó házban. A teljes épület két ütemben épült fel, noha a Magdolna utcai homlokzat a két mai házszámon elkészült, a 7-es számú telek hátsó részét csak 1957-ben építették be, vagyis helyesebb úgy mondani, hogy bővítették vele a már meglévő székházat.

Az 1-7-1 osztású homlokzati középrész földszinti szintjét négy falpillér tagolja (a főbejárat nem középre, hanem az első és második pillér közé esik), az osztópárkány alatt összesen négy mészkő relieffel, mely vasművességgel foglalkozó munkásokat ábrázol. A domborműveket az 1901-ben született, a Köztérképen eddig még nem szereplő Lőrincz István szobrász készítette (a négy dombormű közül hármon jól kiolvasható a vezetékneve) -- ő egyébként az egész épület szobrászati munkálataiért is felelős volt. Túl volt már főiskolai évein, mikor ehhez a munkához még fiatalon hozzájutott; később kerámiával foglalkozott, a Herendi Porcelángyárnak készített nagy számban egyedi plasztikákat.

Őszintén szólva meggyőződésem volt, hogy a mai nevén Vasas Szakszervezeti Központ néven futó házat díszítő négy, részben rendhagyó, mert korát megelőző, részben a későbbi évtizedek által megformálását és tematikáját tekintve is közhellyé mosott dombormű már fenn van az oldalon, pár évvel ezelőtt, mikor az épületet először láttam a valóságban, ezt mintha ellenőriztem is volna, így hát most csak kiegészítő szándékkal készítettem néhány képet a reliefekről.

---