Vezér György 1914-ben született a Szatmár megyei Szaniszló faluban. 1928-ban Esztergomban a szalézi nevelőintézetben tanult, majd a bencés gimnáziumban érettségizett. 1935-ben kérte felvételét a pálos rendbe. Pécsett végezte bölcsészeti és teológiai tanulmányait. Virág Ferenc pécsi megyéspüspök szentelte pappá Pécsett 1940-ben. Lelkipásztorként működött a budapesti Sziklatemplomban és Pécsett. Legfontosabb állomáshelye Pálosszentkút volt, ahol megszakításokkal, több időszakban házfőnökként és a helyi lelkészség vezetőjeként szolgált. 1946 januárjától a magyarországi pálos rendtartomány vezetésében is részt vett. 1945-től a több alkalommal megpróbálták perbe fogni. 1951. március 20-án letartóztatták, koholt vádakon alapuló ügyét a Grősz József kalocsai érsek elleni koncepciós perhez csatolták. A kihallgatások során megkínozták, majd a Grősz-per IX. rendi vádlottjaként halálra ítélték. 1951. augusztus 3-án kivégezték Budapesten a Gyűjtőfogházban. 1992. február 17-én a Legfelsőbb Bíróság felmentette a vádak alól. Földi maradványait megtalálták a Rákoskeresztúri új köztemető 289-as parcellájában, majd 2012. április 30-án újratemették Pálosszentkúton. A temetési szertartást Bátor Botond, a Pálos Rend magyarországi tartományfőnöke végezte. A közel négy órás szertartás után leleplezték a Máté István szobrászművész által készített emlékművet, ami Lezsák Sándor felajánlásával készült.

---