Egyszerre tizenkét mellszobor felavatására került sor a Közjegyzők Házában, ahová megtisztelő meghívást kaptam. A szigorú biztonsági intézkedések mellett a vendégek mozgása is, de külön az én mozgási lehetőségem külön figyelemmel volt megszervezve, amiért azóta is hálás vagyok.
A szignók melletti évszámok rendre 2016-ra mutatnak, vagyis ez a projekt is picit elhúzódott, de annál nagyszabásúbb rendezvény részese voltam. Ugyanezen a napon nyílt kiállítás is dr. Fekete László tiszteletére. A megnyitón elhangzott ünnepi beszédben hangsúlyosan hangzott el, az elődök tisztelete, a közjegyzői hivatás megbecsülése jegyében rendezték az ünnepi eseményt.

Dr. Galánffy János (1870–1938) édesapja is királyi közjegyző volt. Jogi tanulmányait Debrecenben, a Jogakadémián és a Budapesti Tudományegyetemen végezte. Ügyvédjelöltként Debrecenben és Budapesten dolgozott, majd 1893-ban a Budapesti Királyi Törvényszéknél joggyakornok volt. Letette az ügyvédi és bírói vizsgát, majd 1894-ben a Debreceni Királyi Törvényszéknél törvényszéki jegyzői kinevezést kapott. Ezt követően (1896) Aradon albíró,majd (1897) Debrecenbe került alügyésznek. 1899-ben áthelyezték a Budapesti Királyi Ügyészséghez. 1902-től királyi ügyész és ugyanakkor a Debreceni Ügyészség vezetője volt. 1905-ben kitérőt tett Kolozsvárra, ahol törvényszéki bíró volt.
1907-ben királyi közjegyzői kinevezést kapott Debrecenbe. Nyolc év múlva a Debreceni Királyi Közjegyzői Kamara titkárává, ill. további két év múlva annak elnökévé választották meg.
1923-ban magyar királyi kormányfőtanácsosi címmel tüntették ki. Ő kezdeményezte a Magyar Királyi Közjegyzők Nyugdíjintézetének megalapítását, valamint a kamaraközi közjegyzői értekezletek javaslata is az ő nevéhez fűződik. A közjegyzői kar képviseletében – választás útján – előbb a felsőház póttagja, később rendes tagja volt.

---