Egy újabb, eddig a fényképeim között rejtőzködő "bizonytalan művészeti értékkel bíró" alkotás a veszprémi (egykori) szoborparkból, amit a Vetési Albert Gimnázium udvarán létesítettek 2005-ben. A szoborpark, Ézsiás István úttörő kezdeményezései egyikének sorsát mát több műlapon leírtam én is. Felszólamlott a gimnázium igazgatónője, mert véleménye szerint nem egyeztethető a modern alkotások ottléte és az oktatási intézmény hagyomány-tisztelete. Pontosabban, mint ahogy a szoborpark állományának áthelyezése ügyében írt kérvényében szerepel: "egy oktatási intézménynek a hagyományos és modern egyensúlyát kell tanúsítani, reprezentálnia", amit a kortárs művek "megkérdőjeleznek".

Köztérképes pályafutásom elejére esik a látogatás, amikor találkoztam ezekkel a művekkel. Igaz, akkor elég nagy távolság volt a művészeti felfogásom és az ott látott művek között, de elmondhatom, nem billent meg bennem semmi, ami a hagyományos oktatással, amiben részesültem összevethető.

Itt ez a plasztika! Máig mondható, a címmel nehezemre esik összhangba hozni. De segített minap egy hasonló formát mutató műalkotás, ami nem volt más, mint egy modern hangvételben megfogalmazott alapkő, hasonlatos egy pecséthez. Lehet, hogy a cím segített, nem tagadom, de közelebb kerültem az alig 6 éve lefotózott alkotáshoz.
Fontos azonban, hogy a szépen, szinte simára megmunkált, de a belső szerkezetet megtartó, majdnem szabályos kő olyan erővonalakat és pici mélyedéseket mutatott, amin a ragyogóan sütő nap számára gyönyörű fény-árnyék játékra adott lehetőséget.

---