A kőbányai Szent László templomot Lechner Ödön tervezte. 1899 júniusában adták át közhasználatra. A második világháború idején az üvegablakok megsemmisültek, csak néhány ablak felső sora maradt meg. Bráda Tibor festőművész rekonstruálta az ablakokat a Kőbánya Önkormányzata a Millenniumi Hivatal és Kőbánya lakossága megbízásából 2001-2002-ben. Az ablaküveg rekonstrukcióról Bráda Tibor „Egy üvegfestő belső monológja” című könyvében ír „A rekonstrukció (a beleélés művészete)” című fejezetben. Az ablaküvegekről amatőr fekete-fehér fotók maradtak fenn és tanulmányrajzok az üvegképekhez. Szavai szerint: „A munka tehát azzal kezdődött, hogy megtanultam Róth Miksául gondolkodni”. Tanulmányozta a kerámiaoltárok motívumait, melyek az üvegablakokon is megjelennek. A szentek ruháinál szakrális hagyományokat, teológiai előírásokat vett figyelembe. A pályázat kiírónak feltétele volt, hogy az ablakok ne sötétítsék be a templomot, ez befolyásolta a színek megválasztását. Komoly feladatot jelentett számára az üveganyag beszerzése is.
Az üvegablakok alján látható az eredeti és rekonstruált üvegablak felajánlóinak neve. Az, hogy Bráda Tibor rekonstruálta, és hogy Polyák János iparművész műhelyében készültek, az a Szent József üvegablakon látható. Az ablakrekonstrukciók 2001-2002-ben készültek.


A szószék felöli, evangéliumi oldalon az üvegablakok a következő szenteket ábrázolják: Szent József, Nepomuki Szent János, Szent Sára, Szent György, Szent Vince, Szent Anna.

Az üvegablakot Tóth György és neje, született Gerlóczi Paula ajándékozta – olvasható az üvegablak alján.
Az adományozók általában saját keresztnevükkel megegyező szentet szoktak választani. Ebben az esetben Szent Györgyöt. De Szent György lovának fejénél látható egy koronás női alak, akinek az arca lehet Szt. Paula de S. José de Calasanz, de lehet az adományozó arcképe is.

Szent Györgyről: „Annyi történelmileg biztosnak tekinthető, hogy György a konstantini fordulat beköszöntése előtt halt vértanúhalált Krisztusért Lyddában. Tiszteletének rendkívüli elterjedtségével magyarázható, hogy vértanúsága körülményeit oly sok legendás elemmel tarkították….. A sárkányölő motívum, mely elsősorban a költészetet és az ikonográfiát ihlette meg, csak később született a György-legenda nyugati hagyományában. A legrégibb változatokból hiányzik. Különösképpen nagy volt György tekintélye a középkori Angliában. Oroszlánszívű Richárdnak személyes védőszentje volt, és III. Henrik idejében az 1222. évi oxfordi nemzeti zsinaton az angol királyság oltalmazójává nyilvánították. …. Noha a sárkányviadal motívuma csak a későbbi évszázadokban épült a György-legendába, kifejezi a keresztény meggyőződést, hogy a hit megszünteti a démonok uralmát, és a gonoszt minden alakjában legyőzi”
A róla szóló legenda: Silena városa közelében egy tóban lakott egy mérges sárkány, melynek előbb naponta két juhot adta, majd embereket áldoztak. Szent György a király lányának segítségére ment, megküzdött a sárkánnyal, aki a földre esett. „Akkor megparancsolta a leánynak, hogy a sárkány övét kösse a nyakára és vezesse be a városba. Az megtette és a sárkány úgy ment utána, mint egy szelíd kutya. A városban a nép rettenetesen megijedt, de György így szólt hozzájuk:ťNe rettegjetek, mert az Úristen küldött hozzátok, hogy megszabadítsalak benneteket ettől a sárkánytól. Ezért higgyetek Krisztusban, és keresztelkedjetek meg, akkor megölöm ezt a sárkányt. Így hát a király és a nép megkeresztelkedett, György pedig kihúzta kardját, és megölte a sárkányt.”

---