Egy héttel a Pietà-szobor felszentelése után az alkotó újabb műve találta meg helyét Szentendrén a Skanzen un. Felföld mezővárosi tájegysége szomszédságában.
Az Olvasó öregasszony című szobor eredeti, gipsz példánya 1959-ben készült és eddigi "életpályája" Óbudához kötődik. Az itteni műteremben készült és több olyan kiállításon szerepelt, ami ugyancsak a kerülethez köti. Másrészt 1994-től 2010-ig /annak sajnálatos megszűnéséig/ a Kórház utcai lakásmúzeum egyik jellegzetes darabja volt. A gipsz változat alapján 2016-ban készült el mészkőből az "új" alkotás, ami a hagyatékot kezelő család ajándékaként kerülhetett Szentendrére.
A művész itt számomra új arcát mutatja: ugyanúgy szerette a népművészetet, mint az irodalmat, ami találkozik ebben az alkotásban.

Az avató ünnepségen a Skanzen főigazgatója köszönte meg a szobrot. Szavaiban kitért a hely kiválasztásának szempontjaira, hiszen nemcsak méltó helyet, hanem egy tudatosan választott csendes, nyugodt pihenő parkocskát sikerült találni a szobornak.
Mint elmondta, a szobor befogadása egyértelműen egységben van a Skanzen céljaival, aminek egyik alapgondolata a régi értékek átadása, bemutatása. Több gondolatot hallhattunk az olvasás fontosságáról, arról, hogy egykor a parasztok milyen "holisztikus kapcsolatban éltek" környezetükkel, aminek révén mindent megtanultak, amire szükségük volt.

A család részéről az alkotó egyik dédunokája, Forgách Réka olvasta fel nagymamája, a legidősebb Ugray-lány, Ugray Magda gondolatait. Az életút rövid bemutatásán túl természetesen a személyes emlékek/érzések is szót kaptak. Néhány mondat az elhangzottakból, melyek a szoborhoz is kapcsolódnak:
"...Tisztelte a nőket! A gyermeklányokat azért, mert egyszer feleségek, anyák lesznek, az idősebbeket azért, mert meglátta bennük a ledolgozott kemény, munkás éveket és az általuk felnevelt gyermekeket. A nőket ábrázoló alkotásai is az ember és a békés élet szeretetét tükrözik. Megragadó szépségű, humanista mondanivalójú szobrainak egyik bizonysága az Olvasó öregasszony is!"

---