Az 1996-os millecentenárium megünneplése körüli közéleti viták lassan feledésbe merülnek. Pedig ennek a jubileumi évnek még kormánybiztosa is volt. Elvárták, hogy minden településen állítsanak valamilyen emléket. Sok helyen avattak kopjafának keresztelt faragott faoszlopot, adtak át emlékzászlót.
Ha két évtized elteltével visszatekintünk arra, hogy az akkor elhelyezett köztéri emlékeknek mi lett a sorsuk, milyen "megbecsülésnek örvendenek" ma, érdekes képet kapunk.
1996-ban készült néhány szép és színvonalas emlékmű is. Nagy a kontraszt, mert velük szemben ott van a sok száz (sőt elvileg 2000 körüli!) igen szerény másik millecentenáriumi emlékmű. Ezekhez az emlékekhez ma nem kötődnek társadalmi események. Amíg a hősi emlékműveket rendszeresen megkoszorúzzák, gondozzák, esetükben alig - alig észrevehetők a közösség tiszteletének jelei. A millecentenáriumi emlékek a legtöbb helyen ma már csak kordokumentumként vannak jelen.
E kordokumentumok egyike a karakói millecentenáriumi kereszt is. Ha azt nézzük, hogy itt keresztet állítottak, míg máshol kopjafát, akkor ez ritkaságnak is számít.
A kereszt és talapzata betonból készült, a műanyagbevonattal ellátott fémkorpuszt mára már kicsit kikezdte az idő. A környezet nem mondható elhanyagoltnak.
A tábla felirata: "Készült a falu adományából 1996-ban. Isten dicsőségére."