A Közjegyzők Házában február vége felé megtartott tizenkétszeres avató ünnepség keretében mellszobrot kaptak azok, akik a közjegyzői munka terén kiemelkedőt alkottak. Visszatekintve az elődökre, kiemelt gondolatként a megnyitó beszédben is elhangzott, mennyire fontos az elődök tisztelete. A közjegyzői hivatás megbecsülése jegyében rendezték az ünnepi eseményt, amely egyben megnyitója volt Fekete László királyi közjegyző tiszteletére rendezett kiállításnak is.
Az ünnepélyes avatóra való személyes meghívás nagy megtiszteltetés volt számomra, hiszen más alkalom nem volt elképzelhető az említett négy emeletes épület érintett helyiségeinek bejárására, mivel az épületet kiemelt biztonsági intézkedések védik. Első körben külön, a mindenre feljogosító mágneskártyával felruházott kísérővel jártam körbe a mellszobrokat, majd csatlakoztam az ünneplőkhöz.

Gidófalvy István (1859–1921) királyi közjegyző Erdélyben leginkább mint szövetkezeti tanulmányíró és szervező ismert. Maros-Torda és Kolozs vármegyében királyi közjegyzősége idején százszámra jöttek létre erdélyi magyar szövetkezetek, amelyek megalakulása nevéhez köthető. Az ő érdeme, hogy a fennálló intézményes kereteket bővítette, így próbálta "a szociális és gazdasági jólétet meghonosítani", amihez számos neves támogatót nyert meg. Támogatói gyakran kerültek ki a református egyház köreiből, ill. 1908 és 1921 között maga is a református egyház főgondnoka volt. Több olyan funkciót viselt és vállalt, amelyekkel kapcsolatban meghatározó gondolatokat fogalmazott meg.
Ezek részleteiben, valamint írásos munkásságának legfontosabb eredményei olvashatók a forrásnál jelölt cikkben.
A róla szóló írások ugyanitt, az 5. oldalon sorakoznak.

---