Takács Imre költő (1926-2000) járó-kelő alakjára sokan emlékeznek Székesfehérváron. A költő verseinek nyelvezete azonnal felismerhető, egyedi, mással nem lehet összetéveszteni.

A költő domborműves emléktábláját 2017. április 10-én avatták fel a Vörösmarty Társaság székházának falán. Az alkotást dr. Cser-Palkovics András polgármester és Bobory Zoltán, a Vörösmarty Társaság elnöke leplezte le. Jerzi Snopek, Lengyelország rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, Bakonyi István irodalomtörténész, és Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke mondott beszédet az avatáson.

Az alkotás Párkányi Raab Péter műve.

A költőnek a szobrászathoz is volt kötődése. Takács Imre, a város díszpolgára vetette fel annak idején a fehérvári szobrásztalálkozó ötletét, a lengyelországi Elblagban tartott szobrásztalálkozó kapcsán. Ott a meghívott művészek a város negyven pontjára készítettek térformákat. Székesfehérváron az ötlet felvetésétől számított két év elteltével már tárgyalások folytak a Könnyűfémmű vezérigazgatójával. A szobrásztalálkozóra öt művészt hívtak meg. Az öt mű Székesfehérváron látható, Schaár Erzsébet „Ajtók”, Vilt Tibor „Dorottya”, Szebényi Imre „Vízöntő”, Varga Imre „Beszélgetők”, és Laborcz Ferenc „Vonulat” című alkotása a Könnyűfémműben készült helyi anyagok és eszközök felhasználásával (https://www.kozterkep.hu/t/120099/Az_1967_es_szekesfehervari_KOFEM_szobrasztalalkozo_alkotasai.html ).

---