Már közel egy hónapja láttam ezt az alkotást a kereszteződésnél lévő téren. Kivételesen kocsival mentem (vittek), akkor a Skanzenben avatott "öregasszony" felé. Nem lehetett megállni, szorított az idő. Később jelzett Ády is, most jutottam el szemlézni.

Nem, nem írom le még egyszer a Posta előtt 1995-ben létrehozott sajátos szoborpark, a tervezett budapesti világkiállítás apropójára készült alkotások történetét. Szép terv volt, elmaradt... nem a Ferihegyre vezető út mentén helyezték el a kortárs magyar művészet reprezentánsait, hanem ide kerültek azzal, hogy hármas csoportokban váltva állítják ki majd őket, ill. később a 11-es út mellett "terítve".
Minden máshogy alakult, de a tervek szerint 2015-től elindult a változás, részben a megvalósítás felé. Ennek első lépéseként beindult a költöztetés, kiürítették a posta előtti teret. Az ott egykor elhelyezett alkotások egy részét felújították és új helyre kerülnek, vagy kerültek. Az eredeti terv újraindul, évi három új alkotás kerül a posta elé, majd ezek továbblépnek (11-es út), helyükre, a térre három új... További részletek olvashatók a kapcsolt lapon is (pl. Konstelláció).

A 2015-16-os év fordulóján a tér szomorú látványt mutatott. Akkor még nem ismertük a fenti koncepciót, csak tapasztaltuk, hogy sorban tűnnek el az alkotások. Legtovább az "Angyal" maradt, de múlt év tavaszán már a térrendezés kezdődött meg, mint ahogy most is folyik. Alig egy év elteltével vettük észre, hogy új helyén áll a térplasztika. Frissen kapott információ szerint (köszönöm agatity-nek) kiderül, hogy a felfedezés elég sokat váratott magára, a plasztika 2016. júniusában már mostani helyére került, ami nem más, mint Deim Pál Függő babájának egykori helye. A szállítás-felállításról szóló tudósítást köszönjük Ef Zámbó Istvánnak: https://www.facebook.com/istvan.efzambo/videos/979574372120478/

Változások: úgy látom a kék árnyalata világosabb. Talán átgondolás eredménye? A korábbi elhelyezésnél az "Angyal" kis dombocskáról röppent el, ami alkalmas volt arra, hogy "lábait" belesüllyesszék, így az angyal közvetlenül a talajról rugaszkodott el (vagy arra szállt alá). Most talapzaton áll, egy rúdon egyensúlyoz (a láb?). És a parkoló, a forgalom...

Az alkotásról: Aknay János életét, munkásságát végigkísérik az angyalok. Ez nyomon követhető a forrásnál jelzett cikkben, ahol a "Festőangyal" minderről beszél. Innen (ill. korábbi cikkből áttételesen):
„Ahol az angyal megjelenik, nagyobb baj nem lehet. Része életemnek, de része a mindenségnek is: közkinccsé tudom tenni, ezáltal mindenkié lett, illetve lehet. Az angyal, mint motívum, végtelen lehetőségeket nyitott meg számomra, ki tudom vele fejezni, amit szeretnék”
Egy ilyen angyal 1995-ben köztérre került. Alig több, mint 20 év után átröppent ebbe az útkereszteződésbe, a parkoló mellé.

---