A lovasberényi kastély egykori kapujának kőoroszlánjai még mindig ott állnak a terület bejáratánál. Sajnos állapotuk nagyon rossz, az egyik oroszlánnak a mancsa hiányzik, a másik mancsa is sérült. A talapzat még rosszabb állapotban van.

Egy 2015-ös hír szerint helyreállítják a kastélyt, de azóta sem történt semmi. Egy helyreállítás során talán lenne esély arra, hogy az oroszlánok is restaurálva legyenek.

A szobrok felállítási ideje nem ismert, a kastély 1804-1810 között nyerte el mai formáját, ekkor készült el a körülötte levő park is. Vagy ekkor, vagy a későbbi bővítés – udvari szárnyak és sarokpavilonok – elkészültekor az 1850-es években kerülhettek ide.

Az utóbbi dátumot alátámasztani látszik az a legenda, miszerint a Lánchíd oroszlánjainak elkészítésére kiírt pályázat során Barcza György pusztazámori földbirtokos, akinek érdekeltsége volt a sóskúti bányában, felajánlotta a helyszínt és a kőanyagot a pályázók számára, egy „művésztábor” keretében. A Lánchídra Marschalkó János szobrai kerültek, a többi szobrot Barcza György vagy elajándékozta, vagy eladta. A legendát talán alátámasztja az is, hogy valóban sóskúti mészkőből készültek a lánchídi oroszlánok, és Marschalkó János annyira megkedvelte az anyagot, hogy később is használta szobor készítéshez.

A sóskúti mészkő többféle, előfordul puha, illetve durva változatban is. A Kálvária-hegyi bánya anyaga – a szobrok feltételezett lelőhelye – tömött, nagy keménységű durva mészkő.

Nagy valószínűséggel – függetlenül a legendától –, a lovasberényi oroszlánok is kemény mészkőből készülhettek, talán ezért állnak (fekszenek) még a helyükön ma is.

---