Nem könnyű feladat! Véletlen találat, amiben a jó hír az, hogy az alkotó és a mű címe a talapzaton lévő táblán szerepel. Ám amit olvasok: "Cím nélkül" mégis kevés támpontot ad. (A készítés dátuma ugyanott, de azt nem lehet tudni, mikor került jelen helyére, hiszen az épület modern, nemrég épült.)
Modern alkotás egy belső udvaron, amolyan "üvegkalitkában". Finom, felfelé törekvő vonalak, amiknek jó hátteret ad a legtöbb fotón felbukkanó, az üvegen látható tükörképe.
Ott – amúgy is sietve – fotóztam, itthon tanulmányoztam az eredményt.
A téma (szerintem) az ember, a nő. Először egy női lábat véltem látni, de fordítva, talpával felfelé, bár bizonyos szögből/szögekből kissé dundinak látszik. Többet nézve a talp arccá változott, látni véltem a szemeket, szájat.
Az anyag kedvez a fantáziának. Szemcsés szerkezete megerősít a látomásokban. Vagy éppen eltántorít.

A fiatal, rövid életű alkotó munkásságát az emlékére létrehozott internetes oldal igen sokrétűen mutatja be. Meggyőző képet kaphatunk arról is, hogy életét milyen szinten határozta meg szentendrei kötődése. Mindössze néhány figurális munkája volt, majd "az elvonatkoztatás útját választotta".
A honlapon nyomon követhetők művészi korszakai, Ez az alkotás a "korai munkák" közé sorolható, akkor (1971 és 1989 között) a női torzók és idolok foglalkoztatták (2. forrás) – itt kb. a 2.-3. kép , mint jellemző hasonlóság.
Innen a harmadik szobor (Anya gyermekével) visz kicsit tovább munkásságának egy jellegzetes témájához (inkább altémának mondanám), az "Egy is, kettő is" (1970-76) címmel jelzett sorozathoz (3. forrás)

Tehát idol, vagy torzó, női test, jól láttam, jól asszociáltam. Most pedig el vagyok varázsolva a tehetség szülte számtalan, a honlapon látható alkotás sokszínűségétől.

---