Az első kálváriát 1872-ben építették 200 korona alapítvánnyal. Az alapítvány azt jelenti, hogy pénzügyi alapot létesítettek a kálvária fenntartására, gondozására. 1916-ban áthelyezték, átépítették a várpalotai családok adományaiból a temető mellé. Ez a terület most a busz-pályaudvar fölött van. Az alapító levelet Hornig Károly püspök-bíboros 1916. február 8-án hagyta jóvá.
Az idők során a stációképek nagyon megrongálódtak, a VIII és XII stációkép tönkrement, eltűnt. A megmaradt 12 dombormű jelenleg a Nepomuki Szent János Római Katolikus Iskola udvarának támfalában van.
Az iskola igazgatónőjétől engedélyt kaptam a stációképek fotózására, tőle és a várpalotai plébánostól a fotók publikálására, amit ezúton is megköszönök.
A stációképek ugyanolyanok, mint a többi magyarországi 11 öntöttvas kálvária stációképei, amik közül már nyolc kálvária stációképeit fotóztam. Azzal a különbséggel, hogy van felső rész a stációk számozásával. Másik különbség, hogy Jézus esései, a III., VII. és IX. és az V. stációkép a többiekhez viszonyítva un. oldalcserélt öntvény, tükörkép, más az esések iránya.
Sajnos, elég rossz, korrodeált állapotban vannak a domborművek.
Magángyűjteményből hozzájutottam az S. Juhász grazi öntöde 19616-os és 1920-as árkatalógusához, mely szerint az öntöde ilyen stációképek készítését vállalja. Különböző méretekben, különböző nyelvű felirattal. Kutatok és próbálom kideríteni, hogy az öntöttvas stációképek ebből az öntödéből származnak-e, és hogyan kerültek a magyarországi kálváriákra.

---