Be kell vallani, egy tévedés áldozata lettem – de csak most derült ki, amikor a műlapon dolgozom.
Eszéken utoljára 2003-ban jártam, utána sokszor elmentem mellette a megkerülő úton, mert távolabbi (1000-2000km) távolságok szólítottak, de mindig izgatta a fantáziámat.
Amikor készültem Eszékre átnéztem az alkotásokat – kecsegtető volt a kirándulás. A közelmúlt történelmét figyelembe véve fontosnak látszott a háborús emlékmű Eszék központjában. Fényképeztem már ilyet Szerbiában, Horvátországban is, de jó ötletnek tűnt.
Ma már nem nehéz megtalálni egy szobrot, különösen ilyet… Központ. Hétköznap, nem túl forgalmas nap, nem kell sokat várni "üresedésre". Ráadásul ezt a szobrot hagytam a nap végére, mint korona… (Amikor végeztem, meg is ittam egy finom – ajánlott – kávét, az eszékiekkel.)
Szóval, csinálgatom a műlapot. Nem akar összeállni… Lassan-lassan az bontakozott ki hogy itt két műalkotás van és talán nem is tartozik össze (bár van tanulmány, ami szerint a „Sétáló” beleértelmezhető az emlékműbe).
A lényeg nagy nehezen kiderült: a „Sétáló” szobrot 1974-ben állították, mint az európai keleti ország csoport (szocialista országok) forradalmi művészeti változását, „utcai” szobrot (az akkori Felszabadulás), most a Szabadság térre. A harcosok és az áldozatok emlékére építettek a szobor elé egy hasábokból álló – építészeti jellegű – kaput és lényegében az a „Spomenik hrvatskim braniteljima, Domovinski rat”. Amiről viszont csak két képem van. (Mehetek ismét Eszékre…) Megjegyzés: azért megcsináltam (spontán) majdnem pontosan azt a fotót ami „Sandra Križić Roban: Vrijeme spomenika ...” tanulmányában szerepel. (018_Radovi_IPU_34_Krizic_Roban.pdf; 232, oldal.)
A tárgybani szobor, tehát egy innováció volt 1974-ben,. Akkor még Jugoszláviáról beszéltek természeten, sőt, Jugoszlávia világpolitikai tényező volt, mint a "harmadik világ" jelentős országa.
Mára kultikus szoborrá vált Eszéken. A sétálók kedvence.
Egyik sztori úgy szól, hogy Eszék közlekedési lámpáiban ennek a szobornak a sziluettje szerepel, amikor a gyalogoslámpa zöldre vált.
Nem is érzem akkora bajnak, hogy ezt a kulturális örökséget sikerült megörökíteni – még, ha nem is tartozik szorosan a háború emlékéhez. A szobor a háborúban nem sérült meg.
Nem kerüli el azonban ez a szobor sem a kritikusok azon a vádját, hogy azáltal, hogy "megtartották" oly’ régről, csillapítja a szocializmus iránti ellenszenvet. Korabeli értelmezés szerint az újságírókat és az "irodalmi dolgozókat" ábrázolta az alkotás. A szobor előtt elhelyezett tábla szerint August Cesarec horvát írót ábrázolja az alkotó.

---