Az elmúlt évszázad az emlékmű állítások évszázada is volt. A sor még a XIX. század végén, 1896-ban, a millenniumi emlékállításokkal kezdődött. Két évre rá Erzsébet királyné meggyilkolása adott okot emlékszobrok, emlékoszlopok avatására, emlékfák ültetésére. Az első két "akció" központilag szervezett és irányított volt. A harmadik egy spontán módon indult, de gyakorlatilag az ország egész területét érintő emlékállítás "mozgalom" volt. Az Amerikás kereszteket, és emlékműveket az Amerikába kivándoroltak állították szülőfalujukban. Ilyen emlékek az I világháborút megelőző másfél évtizedben készültek. Számuk országosan több száz lehetett, tudtommal soha nem készült róluk felmérés.
Azok egy része, akik az emlékművet állították, idővel hazatért. Mások (talán a többségük) Amerikában maradt, kapcsolata az óhazával lassanként meglazult.
A galsai Amerikás kereszt "kordokumentum", amely felsorolja az 1907-ben távollévők (és egyúttal emlékműre adakozók) neveit. Egyúttal emlékmű is, egy szakadó félben lévő, de még összetartó közösség emlékműve.

A felirat:
"Isten dicsőségére
emeltették
az Amerikában levő
Galsaiak.
1907

Sidó Imre
Kovács András
Esses Gyula
Viosz Mária
Hegedűs András
Sidó Károly

Hegedűs Péter
Viosz János
Kovács Jenő
Czégér Károly
Marton János
Kovács Ernő"