Sok év elmúltával sikerült! A forrásnál feltüntetett könyvben olvastam erről a szoborról, titokzatos történetéről, váratlan megtalálásáról Veszprémben, a Hittudományi Főiskola kápolnájában. Ismerem az érzést, kitartó kutatás után megtalálni egy alkotást, és egy behallgatott sikollyal nyugtázni a keresett szignót és évszámot, a bizonyítékot.
A könyv 2007-ben jelent meg, én pedig 5 éve próbálok bejutni a főiskolára, de eddig nem túl sok sikerrel. A portáig jutottam első alkalommal, email-lel próbálkoztam, sikertelenül.
Most egy igen hátrányosnak tűnő helyzetben és időpontban ismerősnek feltett kérdésre érkezett megfogható kiindulási pont. Az út a kicsit még zárkózott gondnok úron keresztül a rektor atyáig vezetett, aki telefonon hívott vissza; hálás köszönet érte. Azonosítottuk a célt, és a rektor atya mesélt. Ő régóta ismerte és követte a Madonna útját, mint kiderült ő volt, aki a 2007-ben publikált könyv írójának is információval szolgált. Az engedély megszületett.

És akkor a személyes élmény innentől Ács Pál kutatása és felfedezése nyomán, mint amolyan utánérzés válik sajátommá.
A könyv írója előzetesen, egy 1912-ben megjelent cikkben olvasott először a Madonna fából faragott változatáról, ill. egy későbbi cikkben híradást arról, hogy az alkotó a "veszprémi papság" számára elkészítette a Maria Immaculata színes faszobrát. (Megjegyzés: ugyanebben az évben Szombathelyre került egy bronzból készült, kisebb méretű változat.)
Adódott a kérdés, fellelhető-e vajon az alkotás, egyáltalán, a két hír azonos műről tudósít-e? A kiindulási pont Veszprém volt. A kutatás az ottani levéltárban indult, ami kapcsolatot hozott az érseki levéltár vezetőjével. Sok keresés és telefonálás után a szálak a várban lévő régi szemináriumba vezettek, ahol valamikor volt egy Mária-szobor. Az akkori papneveldét, ami akkor az érsekség közelében volt,1952-ben feloszlatták, a valamikor ott lévő tárgyakat elszállították. Az épület elvették, sőt 1990 után sem kerülhetett vissza az püspökség tulajdonába. Helyette ajánlották fel a viszonylag frissen épült, ma is használatos épületet a Jutasi úton (ami paradox módon az pártbizottság oktatási intézete volt).
Tóth István műveinek kutatója a rektor úrral folytatott beszélgetést követően lehetőséget kapott az alkotás megtekintésére. "...Amikor a szobrot körbejártam, talpának hátsó részén megtaláltam a mester szignóját: "Tóth I. 1912"!" Ez az az érzés!!!
A szobor megközelítőleg életnagyságú. Ma mahagónira emlékeztető színűre pácolva áll az oltár mellett. Jelentőségét növeli, hogy ez Tóth István egyetlen megmaradt fából készült alkotása. Szombathelyen ismert volt több allegorikus szobra a városháza épületében, de megsemmisültek az amerikai légitámadás alkalmával.
A Madonna 1952-ig volt a veszprémi papnevelde oltárának "ékessége", majd Zircre került. A rektor atya emlékszik a folyosóra, ahol évekig láthatta. Másrészt a könyv szerint raktárba (is?) került itt. Zircről hozták vissza Veszprémbe, amikor elnyerte jelenlegi helyét.

---