Az 1664-ben vívott szentgotthárdi csata emlékműveinek, emlékhelyeinek többsége Nagyfalva (Mogersdorf) község területén található. Az első emlékhelynek az 1670-ben épített Szent Anna (eredetileg: Urunk megostorozása) kápolna tekinthető. A következő emlékállításra 1841-ben került sor. A XX. század végén megjelent ismertető kiadványok, prospektusok, hírlapi cikkek többségében az 1840-es évszám szerepel, de a pontos időpont egy korabeli tudósításból egyértelműen kideríthető. A Kossuth Lajos által szerkesztett Pesti Hírlap 1841. augusztus 21-i számában részletes tudósítás olvasható arról az ünnepségről, amelynek keretében a keresztet is felavatták. Az állíttató Küzmics Dániel szentgotthárdi cisztercita perjel volt. Küzmics 1787-ben Dolincon (később Dolány, ma Dolenci, Szlovénia) született. Mielőtt szentgotthárdi perjellé kinevezték, Nagyfalván volt "népész" (plébános). Bizonyára ez is közrejátszott abban, hogy 1841-ben arra a helyre, ahol az elesettek egyik tömegsírja volt, emlékkeresztet állíttatott.

A Pesti Hírlapot Koeszeghy Antal Vas megyei főszolgabíró tudósította az eseményről:

"Nt. Küzmics Dániel ur, a’ cziszterczi rendnek, mellynek sz. gothárdi uradalmához Nagyfalva tartozik, mostani perjele, hona iránti buzgóságból, hőseink dicsőitésére, tetteik örökitésére ’s emlékök megszentelésére, a’ csatahelyet becses emlékjelekkel díszesité. ......
A’ helységen kivül a’ csatatéren domborodó csekély halmocskán egy, müvészi tekintetben is megszemlélést érdemlő kőkeresztet emeltetett, mellynek négy oldalán magyar, latin, német és franczia feliratok dicsőitik a’ csatatéren elesett hősök szendergő porait. – Megváltónk ostoroztatása kápolnája szinte kiujittatott, .......
....... fölszentelésére a’ tisztelt perjel ur f. é. aug. 1-jét az ottani csata évfordulati napját választá. A’ napnak már kora hajnalán, 177 évi némaság után, egy ott maradt török vaságyú hirdeté az ünnep kezdetét. Az isteni szolgálat reggeli 8 órától majdnem délutáni 2 óráig foglalatoskodtatá az áhitatos népet, melly ünnepélyes körmenetben érvén el ama’ fájdalmas emlékü kápolnához; ott a’ perjel ur jeles beszédben előadá honunk szenvedett viszontagságait, az ott vitézkedett hősök tetteit, az egész csata rendszerét, ’s mind ezeket a’ vallásosság fogalmával párositva, hallgatóit egyszersmind hazafiságra és istenfélelemre lelkesité."

A talapzaton latin, magyar, francia és német felirat olvasható. A latin és a magyar kicsit hosszabb és költőibb, a másik kettő tömörebb. A szöveg szerzője bizonyára Küzmics (Küzmits) Dániel.
A magyar felirat:
"Itt nyugvók porai ama
gyözt’len hösi fiaknak
Kik eme környéket
vérökkel megnemesitték.
A hit, fejedelem s honért
harcolván az durva törökkel
Az hont jármától megszabaditták.
1664"

---