A Kerényi-monográfiát követve ennek a műnek sajátos, mégis jellegzetes helye van a művész munkásságában. A kiadvány szakaszokra osztja az életpályát, amiben az 1957-1965 közötti évek "Az egyéni mitológia kibontakozása" címet viseli.
A korszakot (sokszor megrendelésre készült) monumentális alkotások jellemzik. A könyv kiemeli, hogy az adott korban mennyire ritkaságba számba ment, hogy "semleges" témájú alkotások kerülhettek felállításra.
Ez az alkotás eltér a kor által elvárt szabványtól, ami egy "kis győzelemnek számított" a csaták sorozatában, amik az elszakadást célozták.

"Kerényi megint csak üdítően eredeti szellemiségű művet mintázott. A hangszerét szája előtt tartó, zenélni készülő kalapos furulyázó nem reflektál semmiféle legendára, mitológiára. Ám fák között, a margitszigeti kolostorfalak tövében mégiscsak történetet teremt... Teszi mindezt azzal a könnyed szabálytalansággal – a kompozíció apró esetlegességeivel, a kilyuggatott kalappal, elvékonyított alkarokkal és a statikát kizökkentő sutácska lábtartással – amellyel a szobrász egy típusfeladatot ismét egyénien oldott meg."

---

1997-ben a több mázsás szobrot ellopták. 2002-ben pótolták. Kb. 150 cm-es kő talpazat, 180 cm magas furulyázó lány alakja látható.
Az ellopott szobrot a gipszminta alapján öntötték újra. A szobor eredetileg 1965-ben készült, de 1967-ben állították fel most látható helyén.

A Budapest Galéria nyilvántartása szerint az alkotás "1997 októberében eltűnt, az eredeti gipszről újraöntette és 2003-ban felállíttatta a Fővárosi Önkormányzat."

---