Báró Eötvös József beszélt először az MTA dísztermének díszítéséről 1865. december 11-én az épület megnyitásakor. A költségek fedezésére gyűjtést indítottak. 1881-ben Lotz Károlyt kérték fel a díszterem két falfestményének elkészítésére, a lunetták és mennyezet díszítésére
Lotz Károly 1887-ben festette meg a mennyezeten a Költészetet és Tudományt allegorizáló képeit.
„Lotz technikája historizáló: márványcement alapra temperával festette falképeit Ujváry Ignác segédletével.”
Lotz Károly jegyzeteinek felhasználásával dr. Peregriny János írta le, hogy a festmények mit ábrázolnak. Jobb ezt idézni, mint átírni saját szavaimmal:
A Költészet „babérkoszorús fejű, jobbjában lanttal ég felé szálló szárnyas nő, a ki Ámor segítségével, a köznapiakon felülemelkedő, s a lepkeszárnyas Psyche alakjában ábrázolt lelket magával ragadja”.
A Tudomány „fátyolos fejű, bő palástba burkolt, kőpadon ülő nő, térdein nyitott könyvvel, jobb kezében lúdtollal; mellette könyvek; jobbja felől szárnyas génius égő fákláyával, a háttérben a természet titkait jelképező Sphynx.”

---