A püspöki palota bejárata előtt, a Migazzi téren két szobor áll. Egyikük Szent Sebestyént ábrázolja, ami eredetileg a ferencesek temploma előtti téren állt, de azóta a Múzeum utca környékén is látható volt.
Az oszlop tetején áll a római vértanú, Szent Sebestyén alakja, talpazatán, a betegek védőszentje, Szent Rókus látható.

Szent Sebestyén élete némileg rejtélyes. Születésének időpontja ismeretlen, de tudni lehet, hogy Milánóban élt, míg a római gárda tisztje volt. Diocletianus és Maximianus császár közvetlen környezetéhez tartozott megbecsülésük jeleként. A feladat tehát császári tisztként hitéhez hűnek maradni. Sebestyén védelmezte hitét, kiállt mellette.
"A legenda tehetséges szónoknak mondja a tisztet, aki bajtársait el akarta vezetni a hithez és bátorította a fogságban sínylődő keresztényeket. Végül maga Sebestyén is a császári törvényszék elé került, és hite miatt halálra ítélték. Kinn a szabad mezőn karóhoz kötözték, hogy a katonák halálra nyilazzák..."
A szobor éppen ezt, vértanúságát, a nyilaktól átlőtt alakot ábrázolja. A legenda üzenete: "keresztény élet valójában elpusztíthatatlan".

A történetnek folytatása van: egy olasz özvegy a mindezek ellenére még élő Sebestyént befogadta és házában ápolta felgyógyulásáig. Amikor ezek után megjelent a nyilvánosság előtt, "úgy fogadták, mint aki holtából támadt föl".
Sebestyén mégsem kerülhette el sorsát, később újra halálra ítélték, akkor bunkókkal agyonverték.

Szent Sebestyént, mint segítőszentet ismerik. Pestis és más járvány idején fordultak hozzá. Ebben részint rokon Szent Rókussal, akit ugyancsak a betegek, pestisből gyógyulók védőszentjeként tisztelnek.

---