Ismét idézek, most részleteket, mert csak így tudom átadni a solymáriak kapcsolatát az emlékműhöz. Ők mondják, magukról:


"- miért pont neki, és miért pont most? Mindkét kérdésre pontos válasszal szolgálhatunk.Borbála legendás hírű szülésznője volt Solymárnak. 1934 és 1965 között szinte minden solymárit ő segített világra, pályája során egyetlen problémás szülése sem akadt. Közszeretetnek örvendő, önmagával szemben igen puritán, mások irányában viszont adakozó asszony volt. Szülésznői képesítése mellett körzeti ápolónői kinevezést is kapott,
emléke mementóként szolgálhat az utókornak. Személye egyben egy korszak végét is jelenti, hiszen a klasszikus szülésznői hivatás Solymáron az ő halálával megszűnt.

Eredetileg 2011-ben szerettük volna megvalósítani a cserkészekkel közösen, mert abban az évben lett volna Borbála születésének 100. évfordulója. Sokat csúszott a megvalósítás ilyen-olyan okok miatt, és az eredeti, Puck Melinda tájépítész által készített tervhez képest is jelentősen más lett, de örülünk, hogy idén végre egyáltalán megvalósulhatott, pont a község 750 éves jubileumának évében.
Minden emlékműnek, főleg ha azt egy konkrét személy emlékének állítják, kell, hogy legyen küldetése, üzenete. Korunk legnagyobb hiányossága, hogy bár a technika szinte követhetetlenül fejlődik, emberi kapcsolataink nem haladnak ilyen tempóban.
Mai társadalmunk generációs szakadékai látványosan nagyok a hatalmas történelmi vákuum miatt. Hiszen gondoljunk csak bele: a Borbála kezei közt született generáció, az 1940-es 60-as évek szülöttei a 20. század második felének legnagyobb változásait élték át. Diktatúrában voltak gyerekek, a beat-korszakban szocializálódtak, megélték a rendszerváltás és az utána következő furcsa időszak ideológiai csavarjait.

Legyen tehát Szentesi Ferencné Ritter Borbála emlékműve a születés, az újrakezdés és a generációk közötti párbeszéd jelképe Solymáron."

---