Újlőrincfalva a 19. század harmadik negyedéig nem mai helyén, hanem a „Cserőközben”, a Tisza egyik morotvájában (szigetén) feküdt. Az 1876. évi nagy árvíz után a falu birtokosa, Schlauch Lőrinc szatmári püspök a községet a pusztahidvégi pusztára telepítette, és a kitelepítő püspök nevéről elsőre Lőrincfalvának, majd Újlőrincfalvának nevezték el. Az Életfa ennek az áttelepítésnek állít emléket. A felirata: "A község kitelepedésének 116. évfordulójára állíttatta az Önkormányzat 1994" A Huber András és Varga Géza készítette Életfa-szobrot tehát a község kitelepítésének 116. évfordulójára állíttatta a helyi önkormányzat 1994-ben. A szobor a falu szimbólumává vált. Mindkét szobrász alapító tagja az 1990-ben létrehozott Fáskör művészeti csoportnak, a hazai bio-art műhelyének.

További pontosítások a mű keletkezéséhez: Makovecz Imre és a Zelnik Jóska felkérte Huber Andrást, hogy restaurálja Samu Géza tokaji oszlopát, mert át akarták tenni Újlőrincfalvára. Varga Géza Ferencet is felkérték biztos ami biztos, párhuzamosan. Huber és Varga megbeszélték ezt, és azt találták ki, hogy együtt csinálják meg. A Makovecz csavar, hogy a szobor már rég nem volt meg. Zelnik Újlőrincfalván vett közben egy házat. Huber és Varga lementek és mindent megnézve, úgy döntöttek, hogy csinálnak egy emléket Samu Gézára utalással: Samu-motívumokkal terveztek egy oszlopot. Huber nem emlékszik, hogy Varga szerzőként is vállalta-e a művet, viszont egyetlen akkoriban (vagy később) Varga által összeállított listában sem található meg, sem Varga fotói közt, vagyis nem "vette a nevére", mert nem érezte a saját tervének. Szemben Huberrel, aki mindenhol szerepeltette, bár következetesen cím nélkül. Tehát Huber András a szerző, és az ún. művészi kivitelezés közös. Baja Ferenc avatta fel. Az adatok Kertész Lászlótól származnak, köszönöm szépen!

---