Takáts Gyula (Tab, 1911. február 4. – Kaposvár, 2008. november 20.) Kossuth-díjas magyar költő, író, műfordító, kritikus, tanár. A város híres szülöttének tiszteletére szobrot avatott 2017. április 11-én. Az avatáson Schmidt Jenő polgármester mondott köszöntőt, valamint Stamler Ábel, a Takáts Gyula Irodalmi Alapítvány ügyvivője és Leyer Kornél szobrászművész mondtak ünnepi beszédet. A szobrot Schmidt Jenő és Leyer Kornél avatták fel.

A szobor Takáts Gyulát egy könyvespolc mellett ülve mutatja be. A betontalapzaton egy gránitlap fekszik, ara helyezték a bronzból készült alkotást. A bronzöntést a Caster Bronz Kft végezte. A szobor felállítását a Nemzeti Kulturális alap támogatta.

„Hajdan, ahány volt Somogyban a völgy, annyi volt a rakoncátlan patak is. Ilyen, itt-ott már hegyvidékbe sötétülő, déli egű kék vidék az én szülőföldem. Ennek a tájnak az északkeleti részén születtem. Külső-Somogynak jelzik a térképkészítők, de honnan veszik, nem tudom, mert népünk ajkán sohasem hallottam ezt? Közel a tolnai határ. A dombok szinte már hegyek és ott, ahol a legmagasabbak, az Öreghegy, a Csibehegy, és a Kilátópuszta szárnya alatt egy széles völgyben füstölög Tab, az én községem. Itt apai nagyapámnál, az öreg házban születtem. A kémény parázsfogójáról, ha képzeletben egy tíz kilométer sugarú kört rajzolnék, akkor a gyermekévek játszókertjét kanyarítanám ki szülőföldem tájáról. Itt tettem a földre lábam, és itt ágaskodtam a gyümölcs után, amely az ég felől hajolt reám.”
/Takáts Gyula: Egy kertre emlékezve. Szépirodalmi Könyvkiadó (Budapest) 1971./

---