Patapoklosi 1950-ben jött létre, amikor a korábbi Pata és Poklosi településeket egyesítették. A keletre fekvő Pata és a nyugatabbra lévő Poklosi a mai napig sem épült össze, közöttük egy széles patakvölgy húzódik.

A „Baranya megye földrajzi nevei. Szerk.: Pesti János. I. Pécs, 1982. Baranya monográfiai sorozat.” p. 436. így magyarázza az egyik település nevét: „A Poklosi helynév valószínűleg ragadós, szurkos feketeföldre vonatkozik. Esetleg arra is gondolni lehet, hogy egykor ez a falu volt a poklos (= 'bélpoklos') betegek egyik elkülönítő helye.”

A Poklosi falurész közepén álló kétalakos szobor a második magyarázatnak állít emléket. A főutca keleti oldalán, egy közpark közepén van az alkotás. Nyugati irányból szűk járda vezet a szoborig. Közelebbről körbejárni nem lehet, mert sűrű, erős ágú és szúrós díszbokrok övezik.

Egy négyszög alaprajzú magas kőpillér tetején van a két alak szobra. A hátsó, keletebbre álló, magasabb és termetesebb alak egy szerzetes. Ő tartja két keze között az előbbre álló, vagy inkább rogyadozó beteget.

A leprás (magyarul bélpoklos) beteg jóval soványabbnak tűnik. A betegség a karjait támadhatta meg, mert mindkét kar spirálisan végig van kötözve. Jobb oldalán tarisznya lóg. Fején az egyszerű fejfedő a középkori viseletekre hasonlít.

Az Artportal szerint ez Vanyúr István műve, és a szobrásznál ezt olvashatjuk: „Bélpoklos (márvány, 1998, Patapoklosi)”.

---