Budapest egyik irodakomplexuma valamikor egy katonai egyenruha-gyár céljára épült 1914 és 1918 között. Az épületek sora később különböző funkciókat töltött be, míg 2002-ben felújították és funkciójának megfelelő fejlesztéseket hajtottak végre rajta. Ma a Dorottya-udvar névre hallgat. Tulajdonosai nyitottak, mint ahogy az udvar is nyitott a nagyközönség számára, vagyis az udvar szabadon látogatható.
További nyitás a vezetőség részéről: ennek a területnek új fajta kihasználását gondolták ki helyet adtak egy művészeti projektnek a kortárs művészet népszerűsítését célozva meg.

Az itt helyet kapó installációk jellegük szerint nem csak illeszkednek a kert adottságaihoz, de a térbeli adottságokkal "párbeszédet" kezdeményeznek, "maguk is ipari formákból és anyagokból állnak, amellett, hogy számos organikus elemet is felvonultatnak".

A fiatal művész, Kútvölgyi-Szabó Áron két alkotással is jelen van a kertben. Mindkettő a hálózatmodellként folytatja párbeszédét a környezettel. Ahogy elnézem, saját magával is. Felépítésük geometrikus, részleteiben absztrakt formákat mutat. A térben elnyúló struktúrák mindegyike két részből áll. Az alapstruktúra nyúlványaként, mint egy növekmény (újabb szerkezet a szerkezetben) szinte a végtelen felé nyújtózkodnak.

Ez a struktúra hálószerűen építkezik, többszögletű, egyenes vonalakkal lezárt alapterületek szövevényeként. Nyilvánvalóan egy sorozat egyik eleme, amely merev elemek egybetartozását mutatja.

---