'Szenczi Molnár Albert (Szenc, 1574. augusztus 30. – Kolozsvár, 1634. január 17. Református lelkész, nyelvtudós, filozófus, zsoltárköltő, egyházi író, műfordító.
Noha életének javát külföldön élte le (Wittenberg, Strassburg, Heidelberg, Altdorf, Marburg és Oppenheim), és műveinek többsége ott született, tevékenységét hazája javára fejtette ki. Barátait idézve egyik levelében, ezt írta: „Azt mondják ugyanis mind és erősítik, hogy egyetlen szótár kibocsátásával, amit a deákság egész Magyarországon szomjúhozik, többet csinálhatok mind az egész hazának, mintha egyik helységében több évig tanítom az ifjúságot avagy az egyházközséget.”
Úttörő jelentőségű latin szótára átdolgozásokkal a 19. század közepéig használatban volt; sok irodalmi, tudományos műszónak nála olvassuk első magyar nyelvű meghatározását. Latin nyelvű magyar nyelvtanát a 18. századig kézikönyvként használták, ezáltal – a tudománytörténeti jelentőségen túlmenően – nagymértékben hozzájárult a magyar nyelvhasználat és helyesírás egységesüléséhez. A református magyarság számára zsoltárfordításai, a Károlyi-biblia javított kiadása, Kálvin Institutiójának és a heidelbergi káténak fordítása máig élő hagyatékot jelentenek. A magyar irodalmi nyelv és a magyar verselés fejlődésére kiemelkedő hatást gyakorolt.'
Életrajza tovább: http://hu.wikipedia.org/wiki/Szenczi_Moln%C3%A1r_Albert