Még májusban olvastam erről a szoborról, akkor határoztam el az ide vezető utamat. Kalandos út vezet a Duna-partra, ahol a szobor áll. Tudtam, hogy előbb kellene érkezni, mert amikorra oda értem, már teljesen szembe sütütt a nap - azaz a szobor mögött állt.
Az emlékművet először - a történet szerint - a Paksi Atomerőmű üzemterületén állították föl, mert a hajdani helyszin az építkezés során oda került. Az áthelyezés nagyon üdvözlendő, így akár érdeklődők, akár az áldozatok hozzátartozói megközelíthetik az emlékművet.

Paks történetének legnagyobb katasztrófája 1887. június 18-án reggel következett be, mikor a kalocsai Jézus szíve búcsúra igyekvő közel 400 fős tömeg alatt elsüllyedt a komp.
Az emlékmű talapzatán két tábla olvasható.
Az egyik egy fohász:
"Add Uram, hogy akik sz Szíved dicsőségét keresték a földön - Annak látásában gyönyörködjenek az Égben."
"Az örök világosság fényeskedjék nekik."

A másik egy emléklap:
„EMLÉKÜL
A SZ. SZÍV 216 ZARÁNDOKÁNAK,
KIK 1887. ÉVI JÚNIUS 18-ÁN
E RÉVPART KÖZELÉBEN
A DUNÁBA HALTAK.”
Az emlékmű mementóként figyelmeztet a Duna veszélyeire.

---