Csicsókeresztúri Torma Károly (1829-1897) jogász, politikus, régész, epigráfus bronz portrédomborműves emléktáblája az Aquincumi Múzeum régi főépületének falán, ahol emléktáblák őrzik mindazon tudós régészek arcvonásait, akik tevékenységükkel maradandóan hozzájárultak Aquincum kutatásához, Magyarország ókori régészetéhez.

A kurtanemes családból származó Torma apja is műkedvelő történész volt; nem véletlen, hogy Károly és húga, Zsófia is elhivatott régész lett. Már ifjúkorában felkeltette érdeklődését a szülőfalujához közeli alsóilosvai római tábor, amelynek maradványaival ismerkedhetett és ahol töredékekből, nyomokból, a logika és fantázia segítségével régi kultúrák emlékeit rekonstruálhatta. A szabadságharc kitöréséig Torma nagyjából már végig kutatta a környékbeli római emlékeket, majd Bem seregében való szolgálat és a világosi bukás utáni hat év bujdosás után – a családi birtokon gazdálkodott, amellett – folytatta az ásatásokat. A neves német jogász és ókortörténész Theodor Mommsen őt bízta meg, hogy készülő „Corpus Inscriptionum Latinarum” című nagyszabású vállalkozásához készítse el az egykori Dacia epigráfiáját (kőbe és fémbe vésett írásjegyeinek tudományos leírását). Munkájával nemzetközi szakmai hírnévre tett szert. 1861-ben Belső-Szolnok megye szolgabírája lett; ugyanabban az évben az akadémia levelező tagja (1881-től rendes tag). Deák-párti képviselőként részt vett a kiegyezést előkészítésében; 1867-től öt éven át főispán, majd ismét képviselő, országgyűlési alelnök. Közjogi tevékenysége mellett folytatta régészeti kutatásait; tudományos tevékenységének elismeréseként egyetemi katedrát kapott: 1876-tól a Kolozsvárott a közjog tanára, 1878-tól pedig a budapesti egyetem tanszékvezetőjeként oktatott régészetet. 1879-től a Nemzeti Múzeum megbízásából nyolc éven át végzett ásatásokat az aquincumi polgárváros területén és a polgárvárosi amfiteátrumban. Ez utóbbi feltárásával és tudományos közzétételével tovább növelve nemzetközi elismertségét. Ő alapozta meg az aquincumi múzeum gyűjteményét; neki köszönhetjük a leletek első bemutatását, majd állandó kiállítását. Időközben vagyona nagy részét elvesztette, a magyar kultúrélet kicsinyességei is bántották, ezért 1887-ben nyugalomba vonult, a Róma melletti Porto d'Anzióban telepedett le és római kori tanulmányainak élt.

1908-ban a székesfőváros vezetése elhatározta, hogy emléktáblát helyez az aquincumi múzeum falába annak elismeréséül, hogy Torma Károly volt az, aki az aquincumi római épületek nagy részét a nyolcvanas években feltárta. Elkészítésével Schönwisner István emléktábláját előző évben kifaragó Darás (Darázs) Jánost (1877–1908) kérték fel. A fiatal művész ezt a megbízást azonban korai halála miatt nem tudta teljesíteni, a kőtáblát és bronz portrédomborművet özvegye, Darás (Darázs) Jánosné (1877–1910) készítette el – a portrén az ő szignója szerepel.

Az emléktábla-avatás pontos dátumát egyelőre nem sikerült kiderítenem; a hetente megjelenő és az eseményről beszámoló Vasárnapi Ujság augusztus 8-i száma alapján feltételezem, hogy az a hónap első napjaiban történt.

Az emléktábla mára már megkopott felirata a következő:

CSICSÓKERESZTÚRI TORMA KÁROLYNAK,
A HAZAI RÓMAI ARCHEOLÓGIA JELES MŰVELŐJÉNEK,
AKI 1879-TŐL 1887-IG EZEN A HELYEN TÁRTA FEL
FŐVÁROSUNK RÓMAIKORI MÚLTJÁNAK EMLÉKEIT.
SZÜLETETT 1829-BEN, MEGHALT 1897-BEN
ITÁLIÁBAN PORTO D'ANZIOBAN.
Kegyelete és hálája jeléül Budapest székesfőváros
emelte neki ezt az emléket 1909-ben.

---