Az erdővidéki nagyközség Vargyas jeles szülöttjének Dr. Borbáth Károly (1931-1980) történésznek, tanárnak állít emléket e mellszobor a róla elnevezett általános iskola udvarán. Ez az emlék felhívja a figyelmet egy olyan kiváló tudós-jellegű személyiségre akinek halála után, a Ceausescu-diktatúra bizonyos kényszereinek következtében emlékezete megcsorbult, részben feledésbe merült. Őt már fiatal történészként a középkor története foglalkoztatta, kandidátusi értekezését a székely faluközösségekről írta. Oroszországban, azaz akkor a Szovjetunióban tehetett tanulmányútat, sőt az ország számos tartományába eljuthatott, kutatta a magyar őshaza kérdéseit, az ott élő rokonnépek multját és jelenkorát.
1958-ban a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem adjunktusa lett, kiváló szaktudása és lelkiismeretes pedagógiai tevékenysége ellenére 1968-ban Nagyenyedre helyezték, a Bethlen Gábor Kollégium Dokumentációs Könyvtárának igazgatói tisztségével bízták meg. Népszerűsége és következetes igazságszeretete miatt nem maradhatott ott sokáig, 1973-ban a kinevezték a torockószentgyörgyi iskola történelemtanárának, de már a következő évtől szülőfaluja növendékeinek oktathatta a történelmet. A folyamatos zaklatások, a hányatott életmód tragikus hirtelenséggel törte derékba páratlan életpályáját, 1980 tavaszán gyanús körülmények között hunyt el szülőfalujában. Történész kollégája Egyed Ákos így emlékezett róla: „Következetesen kitartott a magyar nemzeti történetírás mellett, kompromisszumokat nem volt hajlandó tenni ebben. És ez alapvető jellemvonása volt az Ő történészi magatartásának. Emléke ezért is kegyeletes a magyar történészi szakma számára.”

---