A ma is, de más néven működő szálloda a régi, nagy-múltú Margit-fürdő helyén épült. Az előzmény: a II. világháború idején a fürdő súlyosan megsérült, majd az 1956-os árvíz után lebontották. A helyére épülő szálloda tervezése már korábban megindult, a tényleges építés 1976 és 1979 közé esik.
A négycsillagos hotelbe sétáltam be (öt év "moratórium" után) és megküzdöttem a szokásos nyitó párbeszéddel: sajnos ebben a hotelben egyáltalán nem található semmiféle művészi alkotás. Tudtam, hogy tévedés, de az biztos, a fürdő felé vezető átjáróhoz közeledve, jobb kéz felé megtaláltam ezt az üldögélő, mindössze egy "kalapba" öltözött, talpig női figurát – bronzból öntve ült padján.
Hazajöttem, keresgéltem (több mindent találtam), visszamentem. Szerencsém volt, mert találkoztam több olyan megértő úrral, akik közüll volt, aki már a kezdetektől ott dolgozott. Némi nosztalgiával szólt a történet: ez a szobor egykor a hallban elhelyezett négyszögletes medence közepén a helység meghatározó eleme volt, de a medencét megszüntették, a lány félreeső helyre került. A szobor alkotóját viszont nem sikerült akkor azonosítani. Megpróbáltam ugyan a háta mögé férkőzni, hátha találok szignót, de csak a fejem ütöttem be az üvegfalba. Ígéretet kaptam, felhívnak, ha valamit megtudnának...
Elmondhatatlan örömet éreztem, amikor a hívás megjött. Kiderült, valóban van szignó a hölgy hátán: "Szanyi P. 72". Ezek szerint elhúzhatták a szobrot szűk helyéről (másrészt én rájöttem, valamire mégis jó a selfi, de ez késő). Köszöntem, köszönöm.
Ezzel azonban újabb dilemma elé kerültem. Szanyi Péter köztéri műveinek felsorolásában 1980-as dátummal szerepel egy alkotás, helye: Thermal Hotel. Az évszámok azonban jelentősen eltérnek. Azonosnak mondható-e ezzel az alkotás?
Keresés után levél ment az alkotónak, benne a fenti anomália kifejtve.
Újabb öröm, a válasz néhány nap után jött, meglehetősen informatív tartalommal, kis szubjektív megjegyzéssel. Összegzés: a szobor maga a művész főiskolás éveiben, valóban 1972-ben készült. Egy kiállításon szerepelt, ahol a Thermál Szálló számára megvásárolták. 1980-ban helyezték el a már ismert, vízinövényekkel beültetett medence közepén. A későbbi szálloda-rekonstrukció során a medencét megszüntették, a szobrot leemelték posztamenséről és "a hall egy félreeső zugába került".
A "zug", ahol kb. másfél évtizede a medencétől és a központi helyétől megfosztott leányzót megtaláltam, ugyanaz lehet, amit a művész úr jelez. Kis keserűség: "...az akkori szállodaigazgató szándékát jelezte a mű méltó, az eredetihez hasonló kiállítására".
Arról is értesülhettem, a magányos kis hölgynek később több példánya készült, mivel a szálló fénykorában több "tehetős vendég" jelezte igényét, így magántulajdonban, de a világ több pontján fellelhetők a rokon alkotások.
Jelen állapotában sajnos a szobor nem igazán adja vissza a cím szerinti napfürdőzőt, inkább egy töprengő alakot véltem látni, ami így érthető is. A kérdés nyitott, teljesül-e valamikor az egykori ígéret, jön-e olyan igazgató, aki újból felfedezi?

---