A "Mons Eraviscus"-nak, a Gellért-hegy első nevének és kelta korszakának, a helyi kelta eraviszkusz törzs őslakosainak és a törzsi központnak állít emléket. Akik az i. e. IV- sz-tól éltek itt és alapítottak közösséget, lényegében államot. A Gellért-hegy volt a "főváros"-uk, a gazdasági, a védelmi és a vallási központ. A Citadella helyén 400 évig Oppidum állt, kelta palánk vár, sánccal körbe véve. Saját pénzt vertek, ezüst dénárokat, RAVIS, RAVISCI feliratokkal.
A kb. 20-25 nm-es területen elszórt, majd napórás formába rendezett kőoszlopok emlékművé állnak össze, a kb. 400 éves eraviszkusz korszakot jelzi és a Gellért-hegy első írásos elnevezésére utal.
Több, egyszerű, hasított, látszólag megmunkálatlan, faragatlan bazalt síp, szabálytalan kőhasáb, mely felállítva "oszlop" szerűen kiemelkedik a tájból. Az ég felé meredő hosszú kő-oszlop, messziről is jól látható, gyülekező hely, egyidejűleg szentély-hely, azaz templom lehetett. A templom etruszk eredetű szó, mely pontosan "az ég földre kivetített palástja"-t jelenti. Jel a tájban. Gyülekező hely ünnepnapokon a törzs távolabb élő tagjainak is.
A fő oszlop kb. 5 méter magas. A kompozíció csúcsa a "napóra" szerű kőcsoport. Az emlékmű elrendezése terjeszkedő, nagyobb területet ölel fel, 7 db, apró gránitkövekkel burkolt kör alakú, piciny dombon, rusztikus felületű bazalt oszlopok hevernek szana-szét, némelyik megdöntve, fektetve, „kidőlve”, mintegy szimbolizálva az eltelt, régmúlt időket. Az emlékmű képe szándékosan romos állapotot mutat, ezzel archaizálva, mintegy hitelesítve a kövek csoportjának, emberi kéz által történt elhelyezésének, mint kezdetleges építményeknek nagyon régi időkből való eredetét. Miközben szemlélőként, közelítünk a legmagasabb oszlop felé, magunk is "kidőlt oszlopok" között lépkedünk, ezzel részesei leszünk az idő múlásának, ez emlékezetnek … és ha nem vagyunk felkészültek a történelemből és nincs is kedvünk utánajárni elfeledett, elült történelmi eseményeknek, azt megállapíthatjuk, hogy a Gellért-hegy mindig jó hely volt, mindig nagyon élhető hely volt, fekvésével, kiváló adottságaival képes volt eltartani nagyobb közösségeket évszázadokon keresztül...
(Az emlékmű sajnos hiányos, eredetileg kb. 18 kőből állhatott, ma 12-13 kő alkotja. A megnőtt gyalogos és turista forgalom félre tolta, eltüntette az útban álló részeket... vagy kellett a terület az elmúlt évtizedekben itt, szezonálisan felállított souvenir-os bódéknak ... Pótolni kellene a hiányzó darabokat és esetleg egy feliratos kőtábla is jó lenne, hogy az emberek jobban felfigyeljenek rá.)
Laborcz Ferenc kiváló művészi kvalitású szobrászművész alkotása, 1970-ből, az egyik utolsó műve... Simán belefért az egyébként modernista, absztrakt stílusába. A fő kőoszlop-menhír alján találhatjuk a szobrász nevét és az évszámot bevésve.
Az emlékmű mostoha gyermek, a szocializmusban nem tudták, nem is akarták ideológiailag hová tenni. Talán kisebb támogatottságban mégis részesült az akkori antiklerikális nézetek miatt. Viszont kulturálisan meg túl bonyolult volt és mivel nem kézzel fogható ábrázolás, megjelenés, hanem elvont, messzebbre mutató, amit az akkori hivatalos irányzat inkább nem értékelt, ezért a művet, mintegy köztéri díszletet jegyezték. A korabeli kritikusok elsősorban materialista alapon próbálták értelmezni, előtérbe helyezve az -egyébként különleges és drága- alapanyagot, a kemény követ, s annak anyagi szépségét. Talán az esetleges pogány tartalom lehet az oka, hogy a rendszerváltás után méginkább megfeledkeztek róla... Pedig egyszerűen a történelmi értékét, jelentését kell nézni és hangsúlyozni.
Elmerenghetünk a hegytető furcsa sorsán. A hegy tetején mindig volt valami, Oppidum, magyar vár, török vár, Kápolna, Kálvária, babonás hiedelmek szerint talán boszorkánytanya, Európa hírű Csillagda és az igénytelen kőmonstrum Citadella... A Gellért-hegy, vagy Eraviszkusz-hegy, Pesti-hegy, vagy Boszorkány-hegy, Blocksberg, vagy Kelen-hegy nagyon jó hely, varázslatosan jó hely...
Laborczra oly jellemzően, vagy mint a legtöbb jó absztrakt mű, megjelenésében tömör, egyszerű, érdekes, ugyanakkor sejtelmes és nehezen megfogható... Kifejezően és kifejezetten gondolatébresztő, mint esetünkben is a kelta és vaskori megközelítés több szempontból érdekes, mert egyben az emberiség egyik fontos pillanatát, talán a legszebb képességét is szimbolizálja... A rusztikus, felállított bazalt oszlopok a menhírek, az építészet előhírnökei. Az emlékmű azt a pillanatot ábrázolja, mielőtt megjelentek volna a dolmenek, mikor még csak a menhirek meredeztek az ég felé... Leegyszerűsítve, ha két menhir-re áthidaló gerenda szerű, vastag ám hosszúkás követ rakunk, akkor azok már dolmen-ek. Ha három, vagy több lábra, azaz több menhírre kőlapot emelnek, az a "klasszikus" dolmen. Áthidalás és fedett tér jön létre, lényegében ez az építészet kezdete… (Ha ezeket patkó alakban, vagy kör alakban egymás mellett folyamatosan ismételve felállítják, akkor kromlech-ek (cromlech), ebből az egyik legbonyolultabb rendszer, a Stonehenge-i, amely egy többfunkciós vár-erődítmény-csillagvizsgáló-templom.)
Nem téved az sem, aki hangulatában, megjelenésében valami régi temetőre asszociál. Nyugodtan lehet, mert a földben nyugvó ősök jelölésének és az emlékezés egyik legfontosabb módja mai napig a kőállítás ...
Az Eraviszkusz emlékmű egyszerre a letűnt idők temetője, a civilizáció hajnala, az építészet előszele és Budapest Főváros bölcsője...