Schönvisner (Schönwisner; Schönwiesner, Schoenvisner) István (1738-1818) nagyváradi kanonok, régész, könyvtárigazgató volt, aki a budai egyetemi könyvtár szervezésében, az egyetemi régészképzés megindulásában és Pannonia – különösen Aquincum és Savaria – római kori emlékeinek tudományos feldolgozásában végzett úttörőmunkát. Ő ismerte fel az 1778-ban Óbudán, a Flórián téren napvilágra került nagy kiterjedésű rom együttes ókori eredetét és jelentőségét; ásatásokat folytatott az építmény kiszabadítása érdekében, majd lefedette a falmaradványokat. Ezzel kapcsolatos tudományos értékű latin nyelvű publikációja korszakalkotó jelentőségű lett, mivel a helyszínt a legio II Adiutrix katonai táborával azonosította, s azt összekapcsolta az aquincumi településsel. E lokalizálás segítségével az Aquincum nevet meggyőző érveléssel tudta alátámasztani. Az aquincumi nagyfürdő részletének bemutatása hazánk első műemlékvédelmi megóvási munkáinak egyike.

Az emléktábla alkotója Darás (Darázs) János (Budapest, 1877 – Budapest, 1908. április 21.), aki egy budapesti szitásmester fiaként előbb gipszöntősegédként dolgozott, majd – tehetsége elismeréseként –1894-től felvételt nyert a bécsi művészeti akadémiára, ahol 7 évig tanult a korabeli leghíresebb mestereknél, Caspar von Zumbuschnál és Edmund von Hellmernél. Tanulmányai mellett segédkezett Zumbusch több munkájában is. Az akadémia elvégzése után hazatérve épületszobrászként a várbazárban kapott műtermet a magyar államtól; munkáival sűrűn szerepelt a Képzőművészeti Társulat kiállításain. Még bécsi tanulmányai alatt felkarolta őt Thallóczy Lajos cs. és kir. pénzügyminisztériumi osztályfőnök, titkos tanácsos, a Magyar Történelmi Társulat elnöke, aki nemcsak pénzzel támogatta, hanem megrendelésre elküldte barátaihoz. Így dolgozott például a Pulszky-családnak vagy Thaly Kálmánnak; vele készíttették el a Konstantinápolyban pihenő magyarok síremlékét, illetve kapta megbízásként az Aquincumi Múzeum részére e tábla megalkotását, majd a következő évben Torma Károlyét, melyet azonban korai halála miatt végül is felesége, özv. Darás Jánosné (1877-1910) fejezett be.

Az avatásról beszámoló Vasárnapi Ujság 54. évf. 35. száma szerint „Mint a magyar művelődés egyik úttörő munkása, megérdemelte Schönwisner azt a kegyeletes megemlékezést utódai, a mai tudósok részéről, a mely az emléktábla állításában nyilvánul. Az eszme már vagy húsz év előtt fölvetődött egy régiség- és történettudósokból álló magántársaságban: akkor gyűjtést is rendeztek egymás közt e czélra. Az akkor összegyűlt kisebb összegű pénz ma megszaporodván, kitűnő történetírónk, Thallóczy Lajos kezdésére elkészíttették az emléktáblát Darás János fiatal szobrásszal; a rajta levő latin föliratot dr. Kuzsinszkij [sic!] Bálint egyetemi tanár, az aquincumi múzeum és ásatások vezetője szerkesztette, lapidárisan jelezve rajta Schönwisner érdemeit." A csendes, különösebb hírverés nélküli eseményen a múzeumtulajdonos székesfővárost Vaszilievits János (1909-1915) alpolgármester képviselte.

Az emléktábla-avatás pontos dátumát nem sikerült kiderítenem; az eseményről tudósító, szeptember 1-jén megjelent hetilap alapján feltételezem, hogy arra az előző héten, augusztus utolsó napjaiban került sor.

Az táblán helytelenül szerepel Schönvisner születési és halálozási évszáma; mindkettő végéről lemaradt egy római 3-as (III). A mára már megkopott felirat a következő:

STEPHANO SCHOENWISNER
MDCCXXXV-MDCCCXV
VIRO INTER VETERES
DE PANNONIAE ANTIQVITAIBVS
BENE MERITO
PRIMO INDAGATORI AQVINCVM
VERE CVLTORVM PIVS COLLATO ERECTVM
PIETATIS CAVSA DICATVM
ANNO MCMVII

---

Angol leírás, sztori

Commemorative plaque in tribute to Stephan Schönvisner [Schönwisner, Schoenwiesner] (1738-1818) Hungarian archaeologist, librarian and professor who made the first scientific excavations in Aquincum. The relief sculpted by Mr. János Darás was affixed to the wall of the old main building of the Aquincum Museum in August 1907.