„Az emberek azt állítják, hogy múlik az idő, az idő viszont csak mosolyog, mert látja, hogy az emberek múlnak.” - Himalájai zen mondás

Ezek a sorok jutnak eszembe, akárhányszor elmegyek e tucatnyi vörös „malomkőnek” kinéző térplasztika előtt. Többször elhatároztam, hogy műlapot készítek róluk, de valahogy mindig elfelejtődött a dolog…

2012-ben Óbuda-Újlak központjában a Kolosy tértől a Nagyszombati utcai amfiteátrumig terjedő területen épült ki a közösségi tereket felfűző új sétány, az Óbudai Promenád. A hajdani Újlak hangulatából mára hiányoznak a régi épületek, két elem azonban megmaradt: az utcák szerkezete és a bazalt kockakő burkolat.

A Bécsi út és a Csemete utca találkozásánál, a gépjárműforgalomtól elzárt területen alakították ki a promenád Óraterét tizenkét vörös gránit órakővel. A talajsíkba süllyesztett térplasztikák az óra számlapját mutatják a kismutató szimbólumával, óránként. Az egymástól mintegy 130 centiméterre elhelyezett, durván, pattintva megmunkált, 1 méter átmérőjű vörös gránit óraköveken a mutató síkját két darab 10 x 20 centiméteres süllyesztett bazaltkő lap jelzi. A kövek középen csonka kúp alakú alumínium lámpatest van, oldalukon világító résekkel, ahonnan sötétedés után surlófény jelzi az adott idő fénysávját az óralapon és a sétány burkolatán.

A tervező művész szándékai szerint az idő múlását az óralapok előtt elsétáló személy maga jeleníti meg azzal, hogy elhalad a számlapok mellett. Ha megáll, esetleg leül, abban a pillanatban az idő is megáll, így téve időtlenné a várakozást, a téren való tartózkodást.

Maga az óralapsor a gyalogos zóna szegélyét, egyben az Óratér fizikai és szellemi tengelyét jelzi, bár kissé zavaró, hogy az időközben eredetileg nem tervezett utcaelemek (étkezőasztalok és székek, virágoszlopok) ráhelyezése megbontja az összhangot. A műtárgy-együttes elemei Kecskeméti Sándor szobrászművész tervei alapján készültek. Az alkotást a sétáló utca elkészültekor avatták fel.

---