Levél jött Ádytól, aki egy olyan könyvhöz ("könyvecskéhez") jutott hozzá, ami visszaemlékezésként "ismeri" az 1985-ben megnyílt Hotel Hungária összes alkotását. A kérdés: mikor jártam arra, mivel talált benne néhány alkotást, ami a 2012-ben készült műlapjaim témái között nem szerepel.
Eléggé inspirált a felbukkanó lehetőség és – mivel éppen másnap arra jártam –, kis kitérővel elmentem szemlézni. Köszönöm Ády!
A szálló neve megváltozott, a felirat futtomban is feltűnt. Olvasom (ld. első forrás), a hotel leszakadt a korábbi szállodaláncról és új, illetve üzletpolitikailag ígéretesebb partnerhez csatlakozott. Mindez egy háromszoros évforduló ünnepén, amit ugyancsak a forrás részletez.
Valószínűleg ezzel függ össze a szálló belsejében is tapasztalt kisebb átalakulás. Vagyis érdemes volt újra odamenni. Szinte minden, eddig valószínűleg raktárban tartott műalkotás előkerült, egyik-másik helyet változtatott, igaz két Rétfalvi-művet (még) nem találtam meg.

Ami belépésemkor azonnal feltűnt, a "boszi"! Egész biztosan nem volt ott korábban, hiszen észrevettem volna a mókás figurát, amint seprűjét meglovagolva kinyúlik a hall légtere fölé! És micsoda meglepetést okozott, amikor kiderült, ez a megtestesült poén Kő Pál alkotása!

A Repülő boszorkány járművén, a seprűjén "száguld" a félemeleti lépcsőfordulóban a hall felé megnyitott erkély felől. Haja rémisztően az ég felé meredezik, szeme vöröslik, homlokán a "jel". Ruházata mindössze a mellbimbóját fedő egy-egy festett virág, míg kalimpáló lábain bokacsizma díszeleg. Ő, maga hetykén üli meg a seprűt aminek nyele hátsó részén egy formás, de teljesen meztelen potyautas utazik.
Megláttam és nem tudtam mást tenni, nevettem. Nevettem és fényképeztem...

---