Lehet, ez az én keresztem? Egy új szobor, most egy nappal lekésett avatás.Találtam a hírt (mert kerestem) és figyeltem. Őrizgettem a morzsákat, pályáztatás, pályázat, avatás időpontja. Jó lett volna ott is lenni, ki tudja meddig tehetem?

Juhász Ferenc (1928–2015) a Nemzet Művésze cím birtokosa, kétszeres Kossuth-díjas író, Bia szülötte. Méltán büszkék rá, a Művelődési Ház, ami elé az alkotást elhelyezték, ugyancsak az ő nevét viseli. Életrajza Biatorbágy műlapján: http://www.biatorbagy.hu/content/200910071110

A város 2016-ban döntött úgy, pályázatot ír ki (első forrás) a szobor létrehozására. Innen: "...a költőt abban a korában, körülbelül 50 évesen elevenítse meg, amikori arca leginkább él a köztudatban. Juhász Ferenc a XX. század egyik legtöbbet ábrázolt költője volt, tekintete, élete és titkokat-látó szemei, határozott vonásai, egyenessége, gazdag teremtett világa mind-mind megihlették kortársait. (...) célunk, hogy örök emléket állítva a zseniális alkotónak – Juhász Ferenc hazataláljon Biatorbágyra és mindenki emlékezetében megmaradhasson a műalkotás által felejthetetlen alakja."
A kiírásra több pályamű érkezett (a 15-ös sorszám biztos), amiből a város vezetése hármat emelt ki és pályáztatott meg a Nemzeti Kulturális Alap támogatására. Az NKA a műveket elbírálta, de nem tudott támogatást adni, mivel – írták: "A támogatott pályázatok körét a beadott pályázatok mennyisége és minősége, valamint a rendelkezésre álló támogatási keretösszeg együttesen határozta meg." Így a szobor előállításának teljes költségét a város viselte. Az előzményeket, itt leírtakat, ill. a három pályamű részletes bemutatását a második forrásban lehet nyomon követni.
A választás a három korábban kiemelt pályamű közül a 15-ös számúra, Böjte Horváth István művére esett.

Az 50 év körüli költő egy kör alakú alacsony posztamens egyik oldalán, jellegzetes testtartásban, gondolataiba merülve ül. Mellette könyvek, élete kísérői, művei hevernek. Egyedül van, és nem mondanám, úgy tűnik, éppen társra vár. Mégis ott van mellette egy másik szék a kor elvárásait követve.
A talapzat gondosan megtervezett, rajta a négy égtáj is jelölve. A költő széke az észak pontja mellett, könyvei azon túl lettek elhelyezve. A néző dél környékén áll, ha szemből akarja nézni az alkotást. A gránitba vésett idézet a költő 2009-re datált írásának néhány záró sora:
"...Ó, te Áhítatom és Élethitem Alföldi Életbuborék-Éjszaka,
te Szent Pályaudvar. Örökké enyém, mint a halál!
Aztán jött a piros sáska-szemű vicinális-vonat.
Fölszálltam rá, és elindultam hazafelé. Haza, haza, haza.
A várakozásból a várakozásba. Hogy élve maradjak,
verset írjak, szeressek mindhalálig."
Egészében olvasható a Petőfi Irodalmi Múzeum honlapján: http://dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?docId=0000010451&secId=0000922308&mainContent=true&mode=html

---