Néhány hónapja új alkotás került az Erdős Renée házba – valószínűleg az áprilisi program kapcsán http://www.erdosreneehaz.hu/2017/03/ Az alkotó özvegye a múzeum számára átadta a híres kocsihajtó sorozat egy tagját, majd az alkotás a múzeum kertjében maradt megőrzésre. A jogviszonyok tehát kicsit bonyolultak, a szobor magántulajdon, míg a múzeum gondoskodik róla addig, amíg a tulajdonos el nem viszi – esetleg egy másik kiállításra. Ez azonban egyhamar nem várható, vagy nem feltétlenül.

A felfedezést a véletlen adta. Arrafelé jártam és utam a múzeum mellett vezetett el. Ott, azonnal tudtam, hogy a művet láttam már és egyértelműen Csekovszkynak tulajdonítottam. Mégis roppant jó érzés volt, amikor a kerítésen keresztül készített fotóimmal (ld. panoráma része) hazaértem és a gyűjteményben ^[2] percek alatt azonosítottam az alkotót és a művet is – ami amúgy egy közismerten megszámlálhatatlan elemű sorozat egyik tagja.
Erről: "...Az 50-es évek végétől készítette kis és nagy méretben, különböző technikával és mázzal, több variációban az egész életművét végigkísérő idoljait, archaikus hatású lovas és kocsihajtó plasztikáit." ^[1]

Igen, de a fotók nem voltak hibátlanok, míg azt sem tudhattam, hogy is került oda az alkotás? Kellett a történet (és reménykedtem, kicsit jobban körüljárhatom). Vissza mentem, nem tántorított el a több órás utazás. Így tudtam meg a korábban már leírtakat, így kaptam választ arra a belső kérdésre, hogy-hogy nem csinálta meg olyan kolléga már ezt a műlapot, aki korábban arra járt?

A kocsihajtó-sorozat kiemelkedő jelentőségű Csekovszky életművében. A harmadik forrásból idézve:
A formai megközelítés, tér és idő: "A kocsihajtók kompozíciói az organikus és geometrikus szerkezetű tömegek mozgásbéli kapcsolatát, térészlelést előidéző képességüket elemezték, értelmezték az elvont tér konkretizálhatóságáig és konkrétságában is a végtelenre utalásáig."
Az életmű összetettsége: "...szakrális műveinek megközelítése szempontjából tartom fontosnak az életmű egy-egy más jellegű területét felidézni és természetét megvizsgálni. Emiatt látom jelentőségét annak, hogy a szakrális téma első megjelenésének idejére, a hetvenes évek második felére milyen alkotói kérdések válnak hangsúlyossá a lovas és kocsihajtó plasztikákban, illetve ezek megfogalmazására és elemzésére milyen kifejezőeszközök lettek éretté."

---