Négy településünk van, amelynek neve két betűvel leírható: a baranyai Ág, a vasi Bő, a szabolcs-szatmár-beregi Őr és a vasi Sé. Neve valószínűleg a Séd (patakocska, csermely) mellett fekvő helyzetéből eredt és rövidült.

Sé település Szombathellyel nyugati irányból határos. A falun áthaladó Szabadság utca északi oldalán van a Polgármesteri Hivatal épülete. A keleti, azaz Szombathely felé néző falára festették fel a település történetét.

A festő felülre a SÉ feliratot, alulra hullámzó domborzat és egy település sziluettjét festette. Középre Sé történetének négy jelentős eseményét alkotta meg, időrendben, balról jobbra. Éspedig: i. e. 5000, aztán 1418, majd 1901 és végül 1990 történéseit festette meg és látta el évszámokkal.

Azt, hogy mi történt akkoriban, azt az épület utca felé eső bejáratánál elhelyezett információs táblán is olvashatjuk.

i. e. 5000 – Sé község határában, az Arany-patak partján, a Malomi-dűlőben egy kis agyagszobor torzót találtak. Ez a Séi Vénusz. A 7000 évvel ezelőtti, újkőkori településről maradt ránk, amelynek fontos része volt a kettős körárok-rendszer is. A régészek számos díszített agyagedényt is kiástak és restauráltak.

1418 – A faluról kapta nevét a Sey vagy Sye család. Sye János fiának Sye Mihálynak Luxemburgi Zsigmond 1418-ban adományozott Regensburgban nemesi címereslevelet és címert. Sye Mihály Zsigmond testőre volt és lovagi szolgálataiért kapta a kitüntető címet.

1901 – Sé középkori temploma a régi temetőben áll, valószínűleg a XII. század óta. Új helyen, új római katolikus templomot épített a falu 1901-ben, éspedig öt hónap alatt.

1990 – Sé az elsők között alkotta meg az összetartozás, a közösség jelképét, a település címerét. Az 1990-es címer ötvözi a múlt hagyományait. A búzakalász a falu XIX. századi pecsétnyomóját jeleníti meg, de az újkőkori búzatermesztésre is utal. A korona és a kard a Sye család címeréből származik.

A címer hivatalos leírása: „A címer vágással két részre osztott, kék színű doborpajzs, alsó mezőjében zöld tarajon arany búzakéve áll. A felső mezőben háromgombos aranykorona középső ágára támaszkodó aranymarkolatos, kétélű, egyenes, balra döntött kard látható.”

Néha Szombathely felől Sén haladok át. Az épület keleti homlokzata mindig üres volt, még 2017. június 26-án is. Viszont 2017. augusztus 22-én már megláttam a kész festményt. Ez egybevág azzal, hogy a megyei napilap cikke (Pataki András: Ötezer év szimbólumai. Sé jelképeit festették a hivatal tűzfalára. = Vasárnapi Vas Népe 18. 2017. augusztus 12. 32. sz. p. 5.) ismerteti a falfestményt, és fényképét is közli. Megnevezi alkotóját: T. Takács Tibor festőművészt, és azt írja: „A felkérést követően nagy lelkesedéssel állt neki a munkának, amely mára készen várja a Sébe látogatókat.” Sőt a napilap internetes változata már 2017. augusztus 8-én közzétette ugyanezt a szöveget. Így a mű 2017. augusztus legelején készülhetett el.

---