Kis-Hobol (korábban Kis Hoboly ) települést 1830-ban betelepülő téglaégetők és zsellérek alapították.
A település 1927-ben még közel 10-10 házból állt, római katolikusok lakták. Templomjuk nem volt, istentiszteleteiket az uradalmi intèző házában kialakított iskolában tartották.

1910-ben a község kőkeresztet emelt Kis-Hobol egyetlen utcájában, a mai Árpád utcában. A megfeszített Krisztust ábrázoló kereszt elhelyezését tanúsítja, a kőkereszt lábazatán elhelyezett emléktábla.

A kis lélekszámú Kis-Hobol község vallásos érzületének, közösségteremtő erejének bizonyítéka az általuk 1910-ben állíttatott kőkereszt a Jézus szoborral és a mellette levő harangláb. A kőkeresztet kis fakerítés veszi körül. A kőkereszt és környéke gondozott állapota bizonyítja, hogy a Magyar Néprajzi Lexikonban olvashatóan, az állításkor általában tett gondozási, ápolási nyilatkozatnak a község mai lakói is folyamatosan eleget tesznek.
E kőkereszt készítéséről bár nem maradt fent dokumentum, de az alábbi idézet segítségével annak elkészítési jellegzetességéről képet alkothatunk:
„A Dél-Dunántúlon két nagy kőfaragó műhely termelte e népi szakrális emlékeket, a pécsi és a mecseknádasdi. A mindennapokban a mecseknádasdiak kőfaragványai terjedtek el szélesebb körben. A 19.század első harmadában a településen már huszonnyolc műhely működött egyszerre. Alapanyagnak szinte kizárólag a Nádasd határában fejtett homokkövet használták, mely nem volt időtálló, de nagyon könnyen alakítható volt. A Szekszárd határában álló szakrális emlékeken egyértelműen felismerhetőek a nádasdi kőfaragók keze munkájának a vonásai” (Erdészeti lapok)

Az eredeti harangláb állításáról dokumentummal nem rendelkezünk, de vélhetően már a kőkereszt állításánál korábban, már az 1800-as évek végén szolgálta a kicsinyke település lakóinak hitéleti és mindennapi életét. Az 1830. évi alapítású község első évtizedeiben talán szabadtéri istentiszteletek is történtek tövében, majd a közeli iskolában lehetővé vált misézéskor, az ahhoz kapcsolódó szakrális szerepét töltötte be, az ünnepekhez, esetleges vészhelyzetekhez kapcsolódó figyelmeztető szerepe mellett. A település lakosaitól megtudtam, hogy ma már nem az eredeti harangot, és haranglábat láthatjuk, ezért elkezdtem az eredeti harangláb után kutatni. A település hitoktatójával egyeztetve, elmondhatom, hogy az eredeti haranglábbal szinte teljes mértékben megegyező, a dél-dunántúli községekre jellemző haranglábat láthatunk egy csatolt fotón, mely a szennai falumúzeumban látható, s mögötte a Kis-Hobol régi zsupos házaira is jellemző házakat is láthatunk.

2003.-ban Hobol település, melyhez tartozik immár a volt Kis-Hobol is, elhatározta, hogy az eredeti harangláb helyére új, korszerű szerkezetű haranglábat emel, új, elektromos vezérlésű haranggal. A „C” hangon bongó új harangot Székelyudvarhelyen öntötték. Erről a település lakosaitól és a Dunántúli napló 2003. november 14.-i számában olvasható újságcikkből szerezhetünk tudomást.
Az eredeti harangláb harangja a hoboli temetőben felállított haranglábra költözött 2003-ban, és ott tölti be lélekharang szerepét a mai napig is, melyet Költő Anita hoboli hitoktató segítségével tudtam meg, és a küldeményeként érkezett fényképet is csatolni tudtam a fotókhoz, melyen muzeális értékű harangot láthatunk. E harangot Pécsett öntötték.
A pécsi harangöntőkről olvashatunk a Dunántúli napló 1971. novemberi számában, a pécsi harangöntőkről, akik az 1770-es évektől végezték híressé vált harangjaik öntését, a pécsi Harangöntők utcájában levő műhelyükben. A családi tradíciókat őrző műhelyekben olyan nevek követték egymást, mint Winter - Fischer - Weinbert – Ruepprecht harangöntő mesterek. Művészi díszítésű harangjaik, a jó minőségű anyag felhasználásának és szaktudásuknak köszönhető csodálatosan zengő hangján kívül, speciális felfüggesztési rendszerükkel is méltán váltak híressé.

A haranglábak történetéről, szerepéről a közösség életében, az alábbi idézetben olvashatunk:
„ A 19–20. században sok haranglábat állítottak fel olyan tanyai vagy falusi iskolák mellett, amelyekben rendszeresen miséztek. Állhattak a haranglábak magánosan is olyan kis falvakban és szálláscsoportokban, ahol nem volt se templom, se misézésre használt iskola.
Ahol nem volt templom vagy misézésre is használt iskola, ott a magában álló harangláb nagy szerepet kapott a népi vallásosság világában.” (Magyar Néprajzi Lexikon)

---