A ház tetején olvasható 'Heinrich udvar' felirat magyarázata, hogy itt működött évtizedeken át Heinrich Alajos és Fiai vasárukereskedése. Az épület 1893-ban, a környék robbanásszerű fejlődésének időszakában épült fel a jó nevű Hubert és Móry iroda tervei szerint. Alig pár évvel később már az újonnan épült Iparművészeti Múzeum ablakaiból csodálhatták a látogatók a Heinrich család bérházát.

A vasudvart az 1948-as államosítás után a Vasért kapta meg, úgyhogy a sárga köves udvar és a raktárhelyiségek még évtizedekig eredeti funkciójukban szolgáltak. Az udvaron szerencsére mind a mai napig állnak az üzemi épületek. Jelenleg - ha minden igaz - ideiglenes műemléki védelem alatt áll, a védetté nyilvánítási eljárás elvileg folyamatban van.

Az épület 3. emeletén középen - különleges megoldással, mindannyian a stukkódíszekre ültetve - négy félmeztelen gyermekalak néz le a forgalmas Üllői útra. Feltehetően a korabeli divatnak megfelelően mindannyian allegorikus szobrok, amelyek a kereskedelemhez kötődnek valamilyen módon. Sorrendben haladva a bal oldali kisgyerek néhány búzaszálat morzsolgat (gazdagság), míg a második kis kupidó maga a kalapos Hermész (a kereskedelem istene), aki aprócska csomagokon ül. Mellette talán a szorgalmat szimbolizáló méhkast szorongatja a bamba fiúcska, végül pedig a jobb szélső mintha egy orsót markolna a kezében (a sors jelképe). Egyébként érdekes, hogy ennek az utóbbi szobornak az arca olyan hatást kelt, mintha egy szerencsétlen későbbi modernizált felújításon esett volna át - enyhén távol-keleti vonásokat kapott, persze az is lehet, hogy csak koravén.

A csapat amúgy cseppet sincsen összhangban, mivel a szélső figurák jobbra illetve balra néznek, a két középső alak pedig maga elé tekint.

---