A háború kiszámíthatatlan és borzalmas. Még emeli a fájdalmat. ha civilek az áldozatok, no de a katonák is "civilek" csak besorozzák őket.
Ezen túlmenően a kiszámíthatatlanságba beleszól, hogy nem tudni, mikor követi a "lépést" válaszlépés".
A dermesztő az, hogy ezt a gyászos eseményt is belengi az a gyanú, hogy a háború poklában keletkező válaszlépésről volt szó.
"Délvidéki vérengzések névvel illetik" a borzalmakat, aminek Zentán is voltak magyar áldozatai.
"Az emlékművet a kivégzések helyszínén, a híd mellett építették, 2007-ben állították fel a Recskó Béla által készített kopjafát. A megemlékezések hagyományosan halottak napján a temetőben, november 9-én (a gyilkosságok évfordulóján) pedig a hídnál vannak."

A fafaragó Recskó Béla a kopjafáról: "Az első kopjafát, melyet Zentán készítettem, az 1944-ben kivégzett ártatlan magyar áldozatok tiszteletére állították fel 2007-ben a Tisza-parton, az egykori vesztőhelyen. Négy ága van, a jelképrendszere pedig nem egy emberre vonatkozik. Olyan motívumokat kellett választanom, amelyek az elveszejtettek jellemvonásait tükrözik. Több korosztályhoz tartozó férfiak voltak, különböző képzettséggel és foglalkozással, de hősöknek is tekintjük őket. "

---