Éppen csak benéztem, az ajtó – nyár lévén – nyitva volt. A belátható falfelületeken sok, apró ez-meg-az. Bementem, mint mindenhová, ahová lehet. Amit láttam, közelebbről már nem tűnt annyira érdekesnek. Ám, ahogy fordultam, megláttam, az étterem egyik oldalának kissé besüllyesztett, íves falfelületét, ebben "lapul" a dombormű, ami csodás!

A hely: a belváros egyik, vonzó tradicionális olasz étterme. A konkrét kötődés csak feltételezhető. A tulaj, vagy az étterem személyzete (?) elhozta magával a hazai tájat, pontosabban megidéztette az alkotó által azt az igazi, vonzó olasz környezetet, aminek ízeit kínálják.

Tájkép, a liguriai régióban található Perinaldo kies látképe. A hegyoldalba épített
kis község az itáliai csizma szára fölött, Genova közelében helyezkedik el a tengerpart közelségében. Neve az egykor ezt a területet uraló család nevéből származtatható. Történelme viharos, megidézett képe kedves és vonzó. Épületek mintázzák sziluettje felső vonalát, míg erdő borítja a domboldalt. A jobb felső sarokban egy fejjel lefelé zuhanó/ugró (?) emberalak oldja az épületek által meghatározott kép realizmusát.

A képet megformáló művész honlapjáról kiderül, a műfaj sajátos, a technika egyedi.

Lemezkép – itt nagyban. Leírás a művész honlapjáról "A "lemezkép" a hő által folyékonnyá olvasztott, borzolt, lemez felület.
A domborított lemez felületen megjelenik a külön ráhegesztett, a lemez szélein túlnyúló plasztika is, a tér kitágítás céljából, azért, hogy a mondanivaló felfokozva jusson érvényre."

Egy új műfaj a szivárvány színei felhasználásával; "tűz ecsettel festés".

Mindez összhangban az alkotó ars poetica-jával: "Úgy gondolom, csak akkor válik a kép képpé, a szobor szoborrá, a szoborkép szoborképpé, ha a tűz és a láng által a lelket is sikerült beléjük olvasztanom."

---