Ha kinézek az ablakomon (elképzelve, talán néhány emelettel feljebb lakom), éppen a Margit-szigetet látom. Annak is az Árpád-híd felé eső részét, ahol a Thermál Hotel is áll. Adná magát, hogy bejárjam, felfedezzem a környéket. Vártam, mert kellett.
Öt év (és grátisz kb. 5 hónap) elteltével, úgy éreztem, benézhetek... A termál-fürdőbe "díszkísérettel" sikerült bemennem. Így – végre – megláthattam Pólya József most 38 éves, számomra mégis új alkotását. Most pedig újra alkalmam van (az általam) jellemzőnek vélt színvilágot értékelnem, boncolgatnom.

Az óriási mozaik, a fürdő egyik, teljes falát elfoglalja. Három részre osztható, de ez csak technikai részlet, valójában egyetlen gomolygó, jellemzően nonfiguratív kép, amit látunk.
A cím a benyomásaim alapján született, a hivatalos címet, ami túlságosan puritán ehhez a páratlan alkotáshoz ld. az alternatív mezőben.
Földszínek, a föld belsejében munkáló erők. Jellemzően az erővonalak jobbra sodorják a kép elemeit, csak középen vélek látni az erővonalak által mozgatott emberi figurát, lebegő hajzuhatagot (valószínű azonban, hogy ez kizárólag az én képzeletem szüleménye).
Ilyen értelemben – és talán nem véletlenül – az alkotás rokon az "Aquincumi mozaik"-kal. Az alapszínek: barna, zöld, az ebbe átmenetet képező kék, ill. még inkább zöldeskéket is ideértve és az elmaradhatatlan sárga. (Előírásos, ld. a kapcsolt lapot, ill. az ott szereplő Artportal-idézetet... piros színt nem látok, vita sincs)
Az ábrázolt (?) erővonalak mutatják a föld mélyén lévő rétegeket. Az erő talán kitörni készül, de máshol kör-körösen mozog, dolgozik.
Itt érhető tetten a rokonság a két termál-vízhez kapcsolódó mozaik között, hiszen a föld rétegei alatt/között képződik a termálvíz, ami itt az alkotás témája lehet, mint ahogy (és ez biztos) a környezet meghatározó eleme.

---