Meghívó érkezett, öröm, bizalom, megtiszteltetés.
Emléktáblát állít a Magyar Haydn Társaság, szívesen látnak, hívnak.
Az emléktáblával a Budai Irgalmasrendi Nővérekre és arra az Esterházy Pál hercegre emlékeznek, akinek bőkezű adománya révén 1944 végén, a nyilas hatalomátvételt megelőző időben megközelítőleg száz zsidó gyermeket sikerült megmenteni. A túlélők között volt Strém Kálmán, a Magyar Haydn Társaság alapítója, kiemelkedő hangversenyrendező.
Szomorú és mégis felemelő a megemlékezés témája, sok mindent és mindenkit érint, a főbb szereplők mindegyike szinte nem is mutatható be.

A mentőakció szervezői a nővérek, támogatója Esterházy Pál herceg – igen nagy összeggel, 100.000 pengővel úgy, hogy ezen felül még a gyermekek élelmezéséről, tejellátásáról is gondoskodott.
Esterházy Pálról, egy róla megjelent könyv fülszövegéből: "E kötet tanulmányai Esterházy Pál életének legérdekesebb szakaszait elevenítik meg, egy olyan erős jellemű liberális humanista hazafiét, akinek cselekedeteit nem politikai ambíció fűtötte, mégis a 20. századot meghatározó nagy politikai és társadalmi összecsapások kereszttüzében élte le egész életét." https://www.antikvarium.hu/konyv/stefan-august-lutgenau-gergely-jeno-esterhazy-pal-1901-1989-668726

Az emléktábla elhelyezése az egykori Őrangyal-otthon, vagyis annak az épületnek a bejáratánál történt, ahol a gyermekeket bújtatták.

Az emléktábla domborművéről: a nagyon kifejező, óvó és védett kezeket ábrázoló alkotást az alkotó özvegye ajánlotta fel a Magyar Haydn Társaságnak, ill. az ügynek – tekintettel annak súlyára, jelentőségére. A dombormű eredetije (készült 2011-ben) egyben a Magyar Civil Becsületrend http://www.arshumanica.org/hu/content/magyar-civil-becsuletrend elismerő plakettje, akik hozzájárulásukat adták újabb felhasználásához – ahogy én értelmezem, posztumusz odaítélték a mentőakció szervező egyéniségeinek..

A bensőséges hangulatú avató ünnepség ökumenikus szellemiséggel párosult. A Magyar Haydn Társaság elnöke, Malina János beszéde, Palkovics László rektorhelyettes beszélt, majd a Dohány utcai zsinagóga "éppen arra járó" főkántora, Fekete László egy zsidó imával emlékezett. Ez után Donáth László evangélikus lelkész méltatta a mentőakcióban résztvevők emberi nagyságát. A megemlékezés zárásaként egy katolikus népének hangzott el.

---