Alapy Gáspár élete szörnyű véget ért. Lhetett volna a kor ünnepelt ember. a jelmondata áldozata lett. A jelmondata: „Én esküt tettem rá, hogy minden polgár ügyét egyformán szolgálom.”
A lexikonok szerint – kissé euforikusan – Észak-Komáromban született. (Értsd, Révkomáromban. Révkomárom=Komarno.)
Mindig a közösséget szolgálta. Már 1928-tól kinevezett polgármester volt. Kulcsszerepe – egyértelműen a közösség elismeréseként is – kiemelkedett, amikor 1939. július 15-től az újraegyesített Komárom polgármestere lett. (1938. november 2-án született meg az első bécsi döntés, melynek során a honvédség bevonult november 6-án Komáromba. Ez az adott kurzus nagy sikerének számított.)
Azonban a rendszer eltorzult.
Bár 1944. augusztus 31-én nyugdíjba ment, a változások mellett sem lett hútlen jelmondatához: „Én esküt tettem rá, hogy minden polgár ügyét egyformán szolgálom.” 1944. október 17-én zsidópártolás vádjával a nyilasok letartóztatták.
És jött a borzalom. Nincs kegyelem, nincs tolerancia!
Élete, mint 136708-as számú fogoly, Dachauban 1945. február 5-én véget ért…

---