Bozó Gyula (1913-2004) síremlékét a budapesti Farkasréti temető 26/2. parcellájának 1. sorában sétálva találjuk meg. A síremléken Bozó Gyula domborműves portréja látható, mely a síremlék előtt tisztelgő látogatónak – még ismeretlenül is - üzen. Aki ismeri életét, vagy érdeklődéssel olvas arról, tudja, megtudja, hogy egy művész sírja előtt áll.
A domborműves portré alkotója Bozó József éremművész és Máriahegyi János szobrászművész.
A síremlék domborműves portréja két évvel Bozó Gyula halála előtt készült el, melyet éremművész fia, Bozó József álmodott meg, és a megvalósításban barátja Máriahegyi János szobrászművész vett részt. Bozó József, apja mellett - mint korábbi nyilatkozatában megismertette velünk - szinte belenőtt az érmek, kisplasztikák igényes megformálásának világába. Bozó Józsefet, az egyházművészeti tevékenységre specializálódott éremtervezőt és alkotóművészt a Vatikán több magas kitüntetéssel ismerte el.
Máriahegyi Jánost (1925-2001) restaurálási és épületszobrászati munkái mellett, kiemelkedő egyházművészeti alkotásairól ismerhetjük
Bozó Gyula festőművész tanár, díszlettervező, Szegeden született.1932 - 1936 között az Iparművészeti Iskolában Leszkovszky Györgytõl és Haranghy Jenõtõl díszítõfestést, Kaesz Gyulától és Weichinger Károlytól belsõépítészeti tervezést tanult. 1941-ben rajztanári oklevelet szerzett. Rövid ideig pedagógus volt, majd 1945 - 1949 között a Szegedi Nemzeti Színház, 1949-tõl a Magyar Néphadsereg Színházának tagja volt. A Szegedi Nemzeti Színház 1946. évi Tosca operaelőadásának általa tervezett díszleteiről külön megemlékeztek. Dolgozott más budapesti, valamint a debreceni Csokonai Vitéz Mihály, a kecskeméti Katona József, az egri Gárdonyi Géza, a szolnoki Szigligeti és a békés megyei Jókai Színháznak is. A színpadi naturalizmustól eltávolodó, festõi-rajzos erényeket felmutató tervező volt. Sokoldalú művész, kisplasztikái, színes üvegablakai figyelemre méltóak. Az 1904-ben alapított budapesti Mátyás Pince falfestményeit, 1969-70 évben, Bozó Gyula festőművész vezetésével restaurálták, és az ő tervei és kivitelezése nyomán a söröző terem is falfestményeket kapott, melynek témáit szintén Mátyás király életének kiemelkedő eseményeiből merítette.
Az éremművészet területén különösen maradandót alkotott, életének utolsó hat évtizedében sok száz érmét álmodott nemesfémekbe. Megörökített egyebek mellett neves magyar történelmi személyiségeket, és emléket állított fontos történelmi eseményeknek. Szinte minden jelentős eseményt, nevezetesebb évfordulót megjelenített vert kivitelű ezüst- és bronz emlékérmein, melyekből több ízben kiállításokat is szerveztek.
Művészetét kitüntetésekkel ismerték el, 1991-ben Pro Cultura Hungarica kitüntetéssel, 1992. a MÉE Széchényi Ferenc-díjjal, 1993-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével.

---